72183. lajstromszámú szabadalom • Önműködő áramhatároló berendezés és hozzávaló elektromos ellenállás

— * -kikapcsolja és azután alkalmas pillanatban ismét bekapcsolja. Ezen foganiato&ítási alak aránylag igen egyszerű és tökéletesen megbízható. A kapcsoló részek pld. ismét folyadékkapcsolók gyanánt vannak föltüntetve. Végül a 6. és 7. ábrák két oly elrendezést mutatnak, amelyeknél árammegszakí. tás egyáltalán nem történik. Itt is két, (b) és (c) elágazás van alkalmazva, azonban egyiküket se kapcsoljuk ki, bjármikor is, az áramkörből, hanem a (b) ágban az önműködő (s) áramszabályozóról, célszemen folyadék ellenállásról gondoskodunk amely a miaximáis mértéket túlhaladó áramfogyasztás esetéin önműködően áll be. Az (m) differenciális szolenoid egyik tekercse a (b) elágazásban, a másik pedig a (w) ellenállássial ellátott (c) elágazásban van elrendezve. A 7. ábrán föltüntetett elrendezésnél a (b) ághoz tartozó szolenoidtekercs a (c) elágazás csatlakozó pontja előtt van elrendezve, úgy hogy azt úgy a (b) elágazásban levő (s) áraimszabályozón, átmenő áram, mint a (w) ellenállással ellátott (c) elágazáson és a második szolenoidtekercsen áthaladó áram is átjárja. Ma a (w) elé kapcsolt ellenállást oly nagyra választjuk, hogy az a fogyasztó berendezés rövidzárlata esetén is legföljebb csak a megengedett áramerősséget bocsátja át, akkor az ily készüléket az olvadó biztosíték helyett alkalmazhatjuk, minthogy az nyomban a rövidzárlat bekövetkezte után kikapcsolja a fogyasztóvezetéknek közelítőleg ellenállásmentps hozzávezető huzalját és azt ismét bekapcsolja, mihelyt a rövidzárlat már nem áll fenn, ami nagy előnyt nyújt az olvadó biztosítékoikkal szemben, melyeknél a bekapcsoláshoz előbb meg kell újítani az olvadó patront. Az áraimszabályozót alkotó reosztát egymásután vagy párhuzamosan vagy végűi vegyesen kapcsolt és folytadékot tartalmazó (r) csővekből van összeállítva, amelyekbe a szolenoidmagon elrendezett (t) rudacskák kerülnek. Ezen rudacskák a villamosságot rosszul vezető anyagból készülhetnek, mely esetben azonban a folyadéknak kell jó vezetőnek lenni, vagy megfordítva. A 6. és 7. ábrákból látható az ezen két elrendezésnél végbemenő áramvezetés. A megengedett áramerősség túllépése esetén a szolenoid a vasmagot fölfelé húzza, á mikor is az a (t) rúdacskákat magával viszi, úgy hogy azoknak a folyadékkal való érintkezése rosszabbodik, vagyis az ellenállás megnagyobbodik. Ha a szabványos áramfogyasztás (pl. számfölötti lámpák kikapcsolása folytán) ismét helyreáll, úgy a rudacskák eredeti helyzetükbe sűlyednek vissza. Ez a reosztát, amely igen finom szabályozást tesz lehetővé, természetesen más berendezésekbe pl. feszültségszabályozó, dinamógépek mellékáramkörű szabályozója, mótorindíto-készűlék stb. gyanánt is használható. Alkalmazhatjuk azt az egyébként változatlan (w) elékapcsolt ellenállások helyett is, amelyek ezzel önműködően szabályozó elemekké válnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. önműködő áramhatároló berendezés, jellemezve azáltal, hogy az áramkörben két párhuzamos elágazás van alkalmazva, amelyek közül az egyik a fogyasztó áramvezetéken átmenő áramot a megengedett mértékre korlátozó ellenállást tartalmaz és vagy a megengedett maximális áramerősség túllépése esetén kapcsolódik be, vagy pedig állandóan van bekapcsolva, mimellett oly berendezések vannak alkalmazva, amelyek a rendszerint áram alatt álló másik elágazást egyidejűleg kikapcsolják, illetve (az említett másik esetre) elrendezett áramszabályozót önműködően elállítják, úgy hogy az áramfogyasztás csak a megengedett maximális áraimerősségig lehetséges. 2. Az 1. igényben védett önműködő áramhatároló berendezés foganiatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a két elágazásban elektromágnesek segé-