72168. lajstromszámú szabadalom • Kormányozható kapaszkodó idomvasakkal ellátott vontatókerék magánjáró erőgépek részére

I létén több ékrovaték van, az (E) kiegészítö-körhagyó fekszik föl. Á két körhagyó központonkivülisége úgy van megválasztva, hogy azok egy adotf helyzetben kiegészítik egyimást, azaz az (E) kiegészítö-körhagyó külső pályája, központossá tehető á (B) puskával, illetve az (A) kerékcsappal. Az (E) kíegószátő-körhagyóra szerelt (F) gyűrűalakú vezetékben, melynek belső peremén szintén több ékrovatok van, a (G) nyomópofáik szabadon csúszhatnak és ezekkel a (H) tolórúdak utján az (J) kapaszkodó-idomvasak mozgásba hozhatók. Sugárirányú mozgatását az (J) kapaszkodó-vasiaknak a keréktalp megfelelő alakú kimetszései és a talppal szilárd öszszeikötteíésiben álló (K) vezető-sínek, valamint az (L) vezető-perselyek biztosítják. Á kerékkoszorú a (b) puskán szabadon forgó (M) agyakhoz küllőkkel van hozzáerősítve. Az (M) agyaikhoz csavarolt (N) forgató-kerék ismert módon pl. lánccal, nyeri meghajtását. Az (N) forgatóikerék a gép haladását idézi elő, míg a (C) fordító-kerék útján a (J) kapaszkodó-idomvasak mozgásba hozatnak. Az (0) tolóék ugyanis az (E) kiegészftő-körhiagyóval együtthalad és olyként áll vele összeköttetésben, hogy megfelelő emelőszerkezettel vagy a (D) alapkörhagyót, vagy az (F) gyűrűalakú vezetéket kényszeríti az (E) kiegészítő körhagyóval való együttmozgásra. Az 1. ábráiban mutatott helyzeténél a kapaszkodókerék (D) és (E) körhagyói az (0) ékkel úgy vannaik egytoáishoz "köitve, hogy az (E) kiegészítő körhagyó külső pályája központos a (D) alapkörhagyó fura-Iával és az (A) kerékcsappal. Ha már most a (C) fordítókerék útján a (B) puskával együtt a két körhagyót a mozdonyhoz kikötjük, azaz elfordulás ellen biztosítjuk és az (N) forgatókerékkel a kapaszkodókeréket mozgásba hozzuk, úgy a járókerék (M) agyai az álló (B) püska külsején fognak forogni, míg a (G) nyomópofák az (F) gyűrűalakú-vezetékb e n, illetve ezzel együtt, az (E) kiegészítö-körhagyó külsq kerületén szabadon elcsúszhatván, az (I) kapaszkodó-idomvasak működtetését nem végzik. Ez esetben a kapaszkodó-kerék sima talppal forog. Ha azonban a r

mozdonyról kezcilhető -(0) éket menetközben a (D) alapkörhagyóból kiemeljük és az (F) gyíirüalakúvezeték legközelebbi éikrovatékába be-" csúsztatjuk, úgy az (F) gyürűalakú vezetékkel összekapcsolt (E) kiegészítö-körhagyó a (D) alapkörhagyón elfordulásra kényszerűi és a két körhagyó eredő központokonkivüliségének megfelelően a (J) kapaszkodó-idomvasak ide-oda mozgásra kényszeríttetnek. Amikor a két körhagyó egymáson való elfordulása a kivánt kitolást eredményezte, úgy az (0) ék vissziajmozg^tásával ismét együtthaladásra kényszerítjük a két körhagyót és a (J) kapaszkodó-idomvasak ide-oda mozgatását az eredményezett központonkivűliség mérvének megfelelően áll andósíthatjuk. A 2. ábra oly állásban mutatja be a két körhagyót, a mikor a (J) kapaszkodóidomvasak legnagyobb kitolással működnek, a nélkül azonban, hogy a talajba behatolhatnának. Ez esteitben a mozdonyról a külön hajtással bíró (C) fordítóikierék által a két körhagyót fokozatosan a legalsó állásba hozhatjuk, a mint azt a ábra mutatja. FontiekbőJ látható, hogy a kapaszkodóidomvaisak mozgatása különösebb erőszükséglet nélkül menetközben szabályozható, ez a haladás irányától függetlenül történfLetiik és a legkedvezőtlenebb esetben is képesek vagyunk az álló kapaszkodó-vasakat eigy fél fordulat után, már teljes kinyulással igénybevenni. A kapaszkodó-idomvasak ki és betolása a keréktalp megfelelő résein át történik és ezáltal a vasakra, reáltapadó talaj állandóan letoJatik. Huzamosan állandó szilárdságú talajvíz szonyok mellett, a mikor a tisztításról lemondhatunk, a (C) fordító-kerék szabad