72022. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemence szerves anyagok száraz lepárlására vagy szárítására

— 2 — mentén főkép felülről lefelé vonuljanak el. Ezáltal azt a lényeges előnyt érjük el, hogy a természetes keringés és az említett sajátos elrendezések által léte­sített keringés egymást támogatják, úgy hogy a száraz lepárlás lehetőleg gyorsan és tökéletesen vihető keresztül anélkül, hogy a keringő gázokat túl kellene heví­teni. Lehetőleg gazdaságos hőkihasználás elérésére a kezelendő anyag által lehűtött gázokat a fűtőtestek mentén való elvonu­lásnál a fűtőtestek égési gázaihoz képest ellenáramban vezetjük. A mellékelt rajzon példaképen az ezen eljárás szerint keresztülvitt száraz lepár­lás kivitelére alkalmas kemence van fel­tüntetve és pegig az 1. ábrán keresztmetszetben és a 2. ábrán hosszmetszetben. A 3. és 4. ábrán részletek láthatók függő­leges metszetben. A (2) fűtőtestek a középső (1) hevítőtér­ben vannak elrendezve. Ezen fűtőtestek a példakép felvett esetben egyetlen hullám­alakú esőből állnak, melyen át az égési gázcvk a (3) nyilak irányában a hevítőtér egyik végétől a másikig áramolnak. A le­párlásból sármazó gőzök az (1) téren a (4) nyilak által jelzett ellenkező irányban vo­nulnak át az (5) fújtató által az (1) tér és az ettől kétoldalt elrendezett (7) lepárló­vagy szárító-terek felett elrendezett (6) súrítőtérbe szállíttatnak. A (7) terek a (8) nyílások útján a (6) sűrítőtérrel közleked­nek, úgy hogy a gázok ez utóbbiból a (7) terek felső részébe szoríttatnak. A szára­zon lepárlandó anyagot pl. a (9) kocsikon a (7) terekbe vezetjük be. A kocsik úgy vannak kiképezve, hogy a gázokat egyen­letes eloszlásra és arra kényszerítik, hogy a kezelendő anyag mentén felülről lefelé áramoljanak és melegük egy részét az anyagnak adja át. A kocsik alatt a (7) terek fenekébe a (10) csatornák vannak ki­képezve, melyeken át a gázok a kemence egyik (a 2. ábrán baloldali) végére vezet­tetnek és innen a (11) összekötőcsatornákon át az (1) hevítőtérbe térnek vissza. A (7) terek a (10) gázgyűjtőcsatornával pl. be­állítható nyílások útján szabályozható összeköttetésben állhatnak. Az (1) hevítőtér a középen való elrende­zés folytán hővesztesógek ellen lehetőleg meg van védve. Minthogy a külső falak szomszédságában nem fekszenek oly terek, melyekben szívás léphetne fel, még tömí­tetlenségek esetében sem kell levegő beszí­vását ól tartani. A sürítőkamna (8) kibo­csátónyilásainak, valamint a (7) tereket a (10) csatornákkal összekötő nyílásoknak kellő méretezése által elérhetjük, hogy a gázok az egész kezelendő masszán egyen­letesen oszoljanak el. Azáltal, hogy a lepár­lási gázok alacsonyabb hőmérséklettel lép­nek az (1) hevífőtérnek az égési gázok be­lépési helyével ellentétes végébe, a hőköz­lésnek az el len áramlás elve szerint való' keresztülvitelét érjük el. Ugyanezen cél­ból előnyös, ha a (2) eső hulláimiai között a 2. ábrából látható módon a (13) terelőleme­zeket rendezzük el. Ha a szárazon lepárlandó anyag cellu­lózahulladéklúgból áll, akkor ezt előnyösen a (9) kocsin egymástól csekély távolságok­ban elrendezett (14) lemezek között (3. ábra) terítjük ki. Hogy a gázok ezen esetben egyenletesen vezettessenek az anyagon át, a kemenceterek oldalfalain célszerűen a (15) bádogsávok vannak! megerősítve, melyek a kocsin elrendezett lemezek közé nyúlnak. Ily módon labirinttömítést ka­punk, mely meggátolja, hogy a kocsi és a falak között elkerüli hetet len rések között jelentékeny mennyiségű gáz távozzék. Hasonló tömítés alkalmazható az egyes kocsik között is. Ha a szárazon lepárlandó anyagot fa képezi, mely a kocsikba van borítva, akkor a kocsikat telt oldalfalakkal és rácsos fe­nékkel látjuk el (4. ábra). Annak megaka­dályozására, hogy a gázok a kocsik oldal­falai és a kemence között levő hézagon át távozzanak, ezen esetben célszerűen az el­szenesítő terek oldalfalai mentén, a falak alsó részén a (1G) homokzárakat alkal­mazzuk.

Next

/
Thumbnails
Contents