72022. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemence szerves anyagok száraz lepárlására vagy szárítására

— 2 — mentén főkép felülről lefelé vonuljanak el. Ezáltal azt a lényeges előnyt érjük el, hogy a természetes keringés és az említett sajátos elrendezések által létesített keringés egymást támogatják, úgy hogy a száraz lepárlás lehetőleg gyorsan és tökéletesen vihető keresztül anélkül, hogy a keringő gázokat túl kellene hevíteni. Lehetőleg gazdaságos hőkihasználás elérésére a kezelendő anyag által lehűtött gázokat a fűtőtestek mentén való elvonulásnál a fűtőtestek égési gázaihoz képest ellenáramban vezetjük. A mellékelt rajzon példaképen az ezen eljárás szerint keresztülvitt száraz lepárlás kivitelére alkalmas kemence van feltüntetve és pegig az 1. ábrán keresztmetszetben és a 2. ábrán hosszmetszetben. A 3. és 4. ábrán részletek láthatók függőleges metszetben. A (2) fűtőtestek a középső (1) hevítőtérben vannak elrendezve. Ezen fűtőtestek a példakép felvett esetben egyetlen hullámalakú esőből állnak, melyen át az égési gázcvk a (3) nyilak irányában a hevítőtér egyik végétől a másikig áramolnak. A lepárlásból sármazó gőzök az (1) téren a (4) nyilak által jelzett ellenkező irányban vonulnak át az (5) fújtató által az (1) tér és az ettől kétoldalt elrendezett (7) lepárlóvagy szárító-terek felett elrendezett (6) súrítőtérbe szállíttatnak. A (7) terek a (8) nyílások útján a (6) sűrítőtérrel közlekednek, úgy hogy a gázok ez utóbbiból a (7) terek felső részébe szoríttatnak. A szárazon lepárlandó anyagot pl. a (9) kocsikon a (7) terekbe vezetjük be. A kocsik úgy vannak kiképezve, hogy a gázokat egyenletes eloszlásra és arra kényszerítik, hogy a kezelendő anyag mentén felülről lefelé áramoljanak és melegük egy részét az anyagnak adja át. A kocsik alatt a (7) terek fenekébe a (10) csatornák vannak kiképezve, melyeken át a gázok a kemence egyik (a 2. ábrán baloldali) végére vezettetnek és innen a (11) összekötőcsatornákon át az (1) hevítőtérbe térnek vissza. A (7) terek a (10) gázgyűjtőcsatornával pl. beállítható nyílások útján szabályozható összeköttetésben állhatnak. Az (1) hevítőtér a középen való elrendezés folytán hővesztesógek ellen lehetőleg meg van védve. Minthogy a külső falak szomszédságában nem fekszenek oly terek, melyekben szívás léphetne fel, még tömítetlenségek esetében sem kell levegő beszívását ól tartani. A sürítőkamna (8) kibocsátónyilásainak, valamint a (7) tereket a (10) csatornákkal összekötő nyílásoknak kellő méretezése által elérhetjük, hogy a gázok az egész kezelendő masszán egyenletesen oszoljanak el. Azáltal, hogy a lepárlási gázok alacsonyabb hőmérséklettel lépnek az (1) hevífőtérnek az égési gázok belépési helyével ellentétes végébe, a hőközlésnek az el len áramlás elve szerint való' keresztülvitelét érjük el. Ugyanezen célból előnyös, ha a (2) eső hulláimiai között a 2. ábrából látható módon a (13) terelőlemezeket rendezzük el. Ha a szárazon lepárlandó anyag cellulózahulladéklúgból áll, akkor ezt előnyösen a (9) kocsin egymástól csekély távolságokban elrendezett (14) lemezek között (3. ábra) terítjük ki. Hogy a gázok ezen esetben egyenletesen vezettessenek az anyagon át, a kemenceterek oldalfalain célszerűen a (15) bádogsávok vannak! megerősítve, melyek a kocsin elrendezett lemezek közé nyúlnak. Ily módon labirinttömítést kapunk, mely meggátolja, hogy a kocsi és a falak között elkerüli hetet len rések között jelentékeny mennyiségű gáz távozzék. Hasonló tömítés alkalmazható az egyes kocsik között is. Ha a szárazon lepárlandó anyagot fa képezi, mely a kocsikba van borítva, akkor a kocsikat telt oldalfalakkal és rácsos fenékkel látjuk el (4. ábra). Annak megakadályozására, hogy a gázok a kocsik oldalfalai és a kemence között levő hézagon át távozzanak, ezen esetben célszerűen az elszenesítő terek oldalfalai mentén, a falak alsó részén a (1G) homokzárakat alkalmazzuk.