71880. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fehérneműdarab kiszolgáltatása

tátik és ezáltal az (o) emelőt kilengeti úgy, hogy az (ol) kar a (bl) pénzcsatornából kilép és az utóbbiban levő pénzdarab a pénztartályba eshet. A szappant kiszolgáltató szerkezet a (p) csap körül kilengethető kétkarú emelőből áll, melynek könyökalakban meghajlított (pl) karja a (k5) ütköző pályájában fekszik, míg a vízszintes (p3) nyúlványban végződő másik (p2) emelőkar (3. 'ábra) az (rl) rúgó hatása alatt álló (r) lengő emelőre hat. Az (r) lengő emelő fölső vége az (sl) szappantár függőleges (s) hasítéka előtt fekszik úgy, hogy az (r) emelő kilengésénél az emelő vége az (sl) tartályban egymásra rakott (v) szappandafabok közül a legalsót az (sl) tartály egy hasítékán át előretolja és ez a szappandarab egy vezetőpálya mentén a (g) fölfogólemezre esik. Az egyesített kapcsoló- és rögzítőszerkezet tetszőleges más kivitelű is lehet, hasonlóképen a szappanadogatót működésbe hozó áttétel is. így pl. az (n) húzózsinór helyett rugós ellenerőt alkalmazhatunk, mely a (k) harántgerendára, illetve a (k4) lécre közvetlenül vagy pl. nürnbergi olló közbeiktatásával hat. A (h) vezetőhengerek száma tetszőleges lehet és ez a szám épúgy, mint a kapcsolószerkezet löketmagassága, továbbá az alsó és felső (h) hengersor távolsága attól függ, hogy a fehérneműdárabot hányszor akarjuk kicserélés nélkül használni. A kapcsolószerkezet löketét pl. a (k2) vezetőrudakon alkalmazott (k6) ütközők határolják. Hogy a fehérneműdarab elhasználása után a berendezésnek a kicserélés előtt való ujrahasználatát meggátoljuk, a rajzon nem ábrázolt számlálómű lehet elrendezve, melyet vagy a kapcsolószerkezet vagy a (h) hengerek egyike működtet. Minthogy minden munkamenetnél a lökethossz ugyanaz, áttételi hajtás alkalmazása esetében a számlálómű a mindenkori használatok számát mutathatja. A számlálómű adott esetben a pénzbedobás rudazatával is összeköttetésben állhat. Ha a fehérneműdarab teljesen el "Vftft használva, akkor a számlálómű vagy csengőszérkezetet hozhat működésbe vagy pedig kihúzószerkezetet iktathat be, mely a berendezés továbbhasználatát mindaddig meggátolja, míg csak a kihúzómű ki nem oldatott és új fehérneittűdarab helyeztetett bé. Ha a berendezést nem akarjuk pénzbedobással működtetni, akkor a kilincsszerkezet kioldását, pl. nyomógombelrendezéssel, emelő segélyével stb. végezhetjük. A nyomógombelrendezés vagy At emelőrudázat emellett rúgó hatása alatt állhat és az (o) kétkarú emelőt vagy azzal egyenértékű reteszelőszerkezetöt befolyásolhatja. A leírt foganatosítási alak működése a következő: A (b) hasítékba dobott (t) pénzdarab za (o) emelő (ol) karjára esik és azt a 4. ábrán kihúzott vonalakkal föltüntetett helyzetből a pontozottan rajzolt helyzetbe nyomja, mimellett a pénzdarab az tol) kar kampóalakú alsó végére fekszik föl. Az (ol) kar ezen mozgása az (o) emelőre oly módon vitetik át, hogy az (o4) orr a kapcsolószerkezetet szabadoíiengedi. Ha most a (d) fogantyút lefelé húzzuk, akkor a két (ml) szorítóemelő az 5. ábrán föl tüntetett'helyzetből a 6. ábra szerinti helyzetbe megy át, miközben az emelők az (m2) rúgó feszültségét legyőzik és az (i) fehérneműdarab legelői fekvő szakaszát a (k) harántgerenda (k3) hátfalához szorítják. Amikor tehát a (k) harántgerenda a fogantyúra gyakorolt húzás folytán lefelé mozog, az (ml) szorítóemelők által rögzített ^i) fehérnemű darab mellső szakaszát magával lehúzza. Az ezen szakaszra kifejtett húzóhátás a (h) hengerek révén az egész fehérneműdarabra továbbterjed úgy, hogy hogy a fehérneműdarab a megfeleld darabbal tovább kapcsoltatik. A kápcsolószerkezet lefelé mozgásánál a fölső (m) szorítóemelő, mely a nyu-