71874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés főként melegmennyiség mérésére, melyet fűtőtestek, forróvizet szolgáltató csapok, gőzcsapok és általában központi fűtőberendezéseknek egyéb meleget adó szervei szolgáltatnak

- 2 -A találmány bővebb ismertetését a csa­tolt rajzon a melegmennyiség mérésére vázlatosan föltüntetett példák kapcsán az alábbi leírás nyújtja és pedig, az 1. ábrán radiátoros fűtőberendezés, a 2. ábrán forró levegővel és szabályoz­ható kiáramló működő fűtőberendezés, a 3. ábrán pedig meleg- vizet szolgáltató csap példáján. A radiátoros fűtőberendezésben, mint a minőt az 1. ábrán egyes részeiben föl­tüntettünk, a különböző fogyasztók (bér­lők, fogyasztóhelyiségek) számára a ra­diátorok karakterének és használati mód­jának figyelembe vételével a meleget szolgáltató fölület nagyságának megfe­lelő számú termoelemet osztunk ki, ame­lyeket mindegyik radiátoron megfelelő módon és kellő számban, pl. az (5) kap­csokkal erősítjük meg; e kapcsok a 8 termoelemet két szomszédos (6) radiátor­elem között, rögzítik és az elemet körül­vevő (7) csővel vannak összekötve. Az utóbbinak alsó vége, ha a készülék a helyén van, körülbelül a padlóig ér s itt van a termoelem (18) (hideg) forrasz­tási helye, míg a másik 80 (forró) forrasz­tási hely a radiátor falán fekszik. Az (5, 7) kapocsból és esőből álló szerelvény két, három vagy több sorba kapcsolt termoelem számára közös lehet, amivel megfelelő számú termoelemnek a külön­böző, többnyire egyenlőtlen nagyságú radiátorokhoz való kiosztását megköny­nyítjiik. Egyrészt a radiátorfal (a (80) forrasz­tási hely) hőfokának másrészt a radiáto­rok környékének pl. a padló (a (18) for­rasztási hely) hőfokának különbözete, szóval a leadott hőmennyiségre mérték­adó hőkidönbözet egyúttal a termoelemek j)elektromótorikus erejére is mérvadó; ha már most valamennyi termoelem a (108) áramkörben sorban egymásután kap­csoltatik, mely körben az ellenállás nagy­j jában állandó és amely tetszőleges (180) villamosá^mérőt, pl. elektrolitmérőt, tar­talmaz, akkor a mért villamos mennyiség praktikusan véve tökéletesen hű mértéke az illető időben szolgáltatott hő mennyi­ségnek. A termoelemeket a föltüntetett példától eltérően? pl. vízszintesen is alkalmazhat­juk, amidőn a (80) forrasztási helyek a radiátorok szélső fölületein alkalmaztat­nak. A 2. ábrán föltüntetett (9) hőlégcsa­tornában a (90) kiáramló rácsokon, nagy­.ságuknak megfelelő számú (8) termo­elem akként van elrendezve, hogy a (80) forró forrasztási hely a hőlég áramban, a (18) hideg forrasztási hely pedig az áramlás körén kívül esik. A készülék és hatása különben az 1. ábra kapcsán leírt­tal azonos. A találmánynak a 3. ábrán föltüntetett (10) melegvízcsapon (szelepen) való al­kalmazásában a (11) kalibercsövön át ki­folyó víz nyomásától függően több vagy kevesebb (8) termoelem kapcsoltatik a (108, 180) mérő áramkörbe. A víz nyo­mása, pl. a vízáram felé irányított (pon­tozva rajzolt) üreges (12) csúcs révén a (13) membránra hat, amelynek mozgása a (14) kontaktuskarra vitetik át, úgy hogy az utóbbinak a (15) kontaktusíven való beállítása megváltozik. A föltünte­tett helyzetben, csupán a két- alsó termo­elem van bekapcsolva. Nagyobb nyomás esetén a fölső termo­elem is bekapcsoltatik, míg kisebb, nyo­másnál csupán az alsó termoelem marad bekapcsolva. A forró (80) forrasztási hely a (16) dugókkal a forró víz csövébe, míg a hideg (18) forrasztási hely megfe­lelő módon a szomszédos, hideg vizet szol­gáltató (17) csőbe van beiktatva. A be-és kikapcsoló szerkezet gyanánt működő membrán helyett, a kalibercső mögött el­rendezett szárnykerék röpítő erejét is fölhasználhatjuk, vagy pedig a nyomás higanyoszlopra hathat, melynek mozgása egy vagy több termoelemet, pl. rövidre zár. A termoelemeknek ki- és bekapcsolá­sát a 3. ábrán föltüntetett szerkezetet hasonló vagy más kivitelben a 2. ábrán föltüntetett hőlégfűtéshez is alkalmaz-

Next

/
Thumbnails
Contents