71873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csuszamlott bevágás- és töltésrézsüknek biztosítására

és pedig "a rajz baloldalán a szabaddá tett csuszamlási fölületet a rézsútos irányban futó rőzsehurkákkal és a köztük elrendezett alagcsövekkél, a rajz jobboldalán pedig az újonnan rendbehozott rézsűt az ékalakú betéttel és az abból kitorkoló alagcsővel. A 4. ábra metszete A—B vonal irányában. Az 5. és 6. ábra az alagtestnek egy foganatosítási alakja nagyobbított léptékben. A jelen eljárásnak elsó' foganatosítási módja szerint a csuszamlott rézsűbe, a káros vízvezető talajrétegig, egy célszerűen ékalakú keresztmetszetű (c) rőzsebetétet eresztünk be és ennek hátsó végére támaszkodóan a csuszamlott rézsűbe, kb. a csuszamlási fölület mélységében egy ferdén haladó, egymást keresztező (a) rőzehurkákból álló hálót illesztünk be, aminőt a törzsszabadalom 5. ábrája tüntet föl. Hogy már most a rézsű állékonyságának és hatásosságának időtartamát tetemesen fokozzuk, az (a) rőzsehurkák mellett, vagy közt agyagból, vagy cementből való (b) alagcsöveket rendezünk el. Ezeket a csöveket kissé mélyebbre fektetjük, mint a rőzsehurkákat, úgy amint az a 2. ábrán föltüntetett keresztmetszetben látható. Az egyes csődarabok végeikkel tompán ütköznek egymáshoz és az ékalakú (c) rőzsebetét alá is terjednek (1. ábra), ahol az (a) rőzsehurkákkal párhuzamosan haladó (b) csövek meghosszabbításait "képezik. Természetesen az alagcsöveket a - rőzsehurkák és az ékalakú rőzsebetét beeresztése előtt tesszük be a leesuszamlott rézsűbe. Azonkívül az (a) rőzsehurkákat és az ékalakú (c) rőzsebetétet, kavicsból, vagy kőtörmelékekből vagy hamuból, vagy efféléből való (d) réteggel födjük be és csak erre hordjuk azután ismét. föl a leesuszamlott földtömeget. Esetleg elegendő, ha a rőzsebetéten, a kavics- vagy efféle réteget csak az ezen betét fölött elrendezett (h) rőzsehurkák közt lévő hézagokra korlátozzuk. Az eljárásnak második foganatosítási módja szerint a rézsútos irá"nyban futó (a) rőzsehurkák alatt (3. ábra) azokkal párhuzamosan, vagy megközelítően párhuzamosan és pedig szintén az (R, S) csuszamlási fölűletbe (4. ábra) az (m, n) o) alagtesteket ágyazzuk, melyek több egymásba nyúló, betonból, vagy efféle anyagból készült idomdarabból állanak és a rézsű talpánál az ékalakú (e) betéten keresztül (3. és 4. ábra) a (k) árokig vannak vezetve. Ezen biztosítás gyanánt szolgáló berendezésre a leesuszamlott földtömeget megint folvisszük. Az alagtest két egymáshoz képest szög alatt álló (m, n) karimából (4. ábra) áll, melyek között a hosszúkás (x) nyílásokkal ellátott (o) alagcső van elrendezve. Az alagtesteket a csuszamlási fölűletbe olykép ágyazzuk, hogy az (m) karima az alapföl ületen nyugszik, míg az (n) karima fölfelé nyiilik úgy, hogy utóbbi által a vízvezető rétegekből lefolyó víz torlasztatik, mely az (x) nyílásokon keresztül az alagcsőbe és innét a (k) árokba folyik. Az alagtest előnyösen drótbetétes idomdarab alákjában állíttatik elő és (y) csapjával a szomszédos idomdarab (z) kivágásába* kapaszkodik. Az ily módon a rézsűbe ágyazott a] agtestek le nem csúsznak, minthogy ezek a csuszamlási fölületben a ferde irány-' ban futó rőzsehurkákkal és a talpban elrendezett ékalakú betéttel együtt használtatnak. Az alagcső (x) nyílásai fölött esetleg kőtörmelék vagy rőzsehurkák fektethetők a nyílások bedugulásának meggátlása céljából. Az alagcsövek és a kavics- vagy efféle réteg a rőzsehurkák és az ékalakú rőzsebetét megrothadását és eldugulását gátolják meg és ezek szerepét veszik át teljesen, vagy részben, ha ezek hatása évek multán valamely okból csökken. Ugyanúgy, mint a törzsszabadalomnak megfelelő kivitelnél a rőzsehurkákból