71712. lajstromszámú szabadalom • Újítás vékony bádogból álló nyomóformával bíró mélynyomású gépeken és eljárás a nyomóformának a tartó hengeren való elhelyezésére
-megerősíthető, hátsó végén a (6) léc (24) föl^ő részének meghúzása által. . lla a felfektethető henger (28) bevonatának vastagsága, mint a 6. ábra mutatja, a forgás irányában egyenletesen növekedik anélkül, hogy a legvastagabb helyen 3 henger sugara a hajtókerék osztókörének sugarát túllépné, akkor ezáltal a húzóhatás a fölfektetési művelet folyamán egyenletesen fokozódik. Ez esetben a két hengert úgy állítjuk be egymáshoz képest, hpgy a bevonat legvastagabb része kevéssel a bádog megerősítési helye mögé kerüljön, mivel itt a húzóhatásnak természetszerűleg csak csekélynek kell lennie, míg a bádog szabad végének közelében, a bádog alsó oldala és a tartóhenger fölülete közötti, a megerősítési helytől Való távolsággal növekedő súrlódási ellenállás miatt a legerősebb húzóhatásnak kell föllépnie. Fölfektető henger gya-Qánt magának a mélynyomó gépnek ellennyomó hengere szolgálhat, azonban a fölfektetés külön henger segélyével és a nyomógépen kívül is végezhető. ' A szilárd és laza bádogvégék között a találkozási helyen fönmaradt hézagot a találmány szerint úgy töltjük ki, hogy a hézagba ólmot, rezet vagy más képlékeny anyagot hengerelünk, amelyet bizonyos esetekben először keményebb anyagú drót vagy szalag behúzása által merevítettünk. A megerősítő lécen e célból kissé nagyobb lépcsőt képezünk ki úgy, hogy a szabad bádogvég beillesztése után még Ögy kitöltetlen rés marad fönn. Ebbe a résbe (7. ábra) ólom-, réz- vagy efféle bádogból egy alkalmas méretű (29) szalagot helyezünk. A behengerlés oly nyomógépekben, amelyeknek ellennyomóhengere a formahengerrél fogaskerekek útján kapcsolódik és körülfutóbevonattal (futókendővel) működik és ennek folytán szükségképen folytonos, sima köpenyfölülettel bir, a nyomókendő eltávolítása titán minden további nélkül elvégezhető a nyomóhenger segélyével. A gépet a (29) sfcalag behelyezése után megindítjuk, íőirte a szalág a nyomás helye alatt elhaladva, nagy részben a résbe tolatik, részben pedig annyira állapíttatik, hogy % résnek a horony és ékszélek legömbölyítése által keletkezett kibővítései is teljesen kitöltetnek. Célszerűen úgy járhatunk el, hogy pl. a nyomóhengert először annyira fölemeljük, hogy a (29) szalag az első áthaladás alkalmával csak kevéssé nyomatik be a hézagba és azután a nyomóhengert a további áthaladások előtt fokozatosan lesülyesztjük, míg végül a formahenger fölületét mindenütt érinti. Előnyös emellett a forgásirány gyakori változtatása is. Ahelyett, hogy behengerlés alkalmával a hengerek tengelyeit fokozatosan közeli-, tenők egymáshoz, más esetekben a behengerlést a nyomóhengerben, vagy célszerűen a tartóhengerrel kapcsolódó külön (30) hengerben (7. és 8. ábra) elrendezett, tengelyirányban eltolható sin segélyével foganatosítjuk, amelynek fölfekvési fölülete a henger tengelyével hegyes szöget zár be. A föltüntetett kivitelnél a sin végein (31) hasítékok vannak kiképezve és ezen hasítékokba (32) csavarok vannak sülyesztve, amelyek a sint bármely kivánt helyzetben rögzítik. A henger helytálló (33) bevonattal van ellátva. A sin eltolásakor, fölfekvési fölületének hajlása következtében ezen felületnek a henger tengelyétől való távolsága megváltozik, tehát a sin fokozatos eltolása által ugyanaz a hatás érhető el, mint az először leírt lejárásnál a nyomóhenger lesüiyesztésév ck—Ez—eljárással szemben a most leírt eljárás azzal az előnnyel bir, hogy a sinnek kezdetben alacsony állásánál csekély fölületi sebesr sége következtében a (29) töltőtest kissé hátrahajlíttatik, minek folytán a hézagnak a rajzon jobbról fekvő öble biztosan kitöltetik. A töltőtest az eljárás folyamán a 8. ábrán föltüntetett alakot veszi föl, amelynek elérésekor a formahenger fölülete gyakorlatilag folytonosnak tekinthető. Ha töltőanyag gyanánt oly rezet alkalmazunk, melyet ismert módon izzítás és
