71534. lajstromszámú szabadalom • Gátlószerkezet óraművek és hasonlók számára

— 2 — .zetre vonatkozik, mely billegővel és spirálrúgóval van ellátva, természetes, hogy a találmány oly gátlószerkezetnél is alkalmazható, mely ingával működik. Az (1) tengelyen (a következőkben horgonytengelynek nevezve), mely szokásos módon a gátlószetkezet (2) billegőjét hordja és ennek (3) spirálrúgója által hozatik működésbe, egymástól csekély távolságban két tárcsa van megerősítve; a fölső tárcsa (4)-el és az alsó tárcsa (5)-el van jelölve. Ezen tárcsákból különböző tengelyirányú síkokban fekvő (6) és (7) karok nyúlnak ki, melyek szabad végeiből az (1) tengely alsó vége felé hajló (8) és (9) sinek ellenkező irányokban ágaznak le, meg pedig egy meghatározott szög alatt és a (4) és (ő) tárcsákkal központosán. Ezen tárcsák és sinek a gátlószerkezet horgonyát, képezik, mellyel a szerkezet. hajtókereke összeműködik, hogy az óramű járása, szabályoztassék. A hajtókerék a jelen esetben egy ti. n. koronakerékből, vagyis oly kerékből áll, melynek egyik oldaláról fogak, vagy (10) peckek nyúlnak ki, melyek a járás szabályozása céljából egymásután a (4) és (5) tárcsákon nyugszanak és a (8), valamint (9) sínekre nyomást gyakorolnak. A- koronakerék úgy van elhelyezve, hogy a (10) peckek közül az éppen működésben levő, az (1) horgonytengely felé van fordítva. Mielőtt a (10) peckek, a (8) és (9) sinek, valamint a (4) és (5) tárcsák összeműködését részletesebben leírnók, kiemeljük, hogy a (2) billegő — és így tehát a (4), valamint (5) tárcsák is — egy lengés alatt három főhelyzetet foglalnak el, t. 111. egy középső helyzetet, mely a (3) spirálrúgó O-feszültségének felel meg és két szélső helyzetet, melyek a spirálrúgónak az egyik és másik irányban való lengése közben föllépő maximális feszültségnek felelnék meg. Tegyük föl, hogy a (2) billegő a, (pl) mr

íl irányában forog és hogy eközben a (10) peckek egike szabad végével a fölső (4) tárcsán nyugszik. Utóbbi szélén olv nagyságú és helyzetű (11) kivágás vaií kiképezve, hogyha a tárcsa lengésének középső helyzetét elérte, akkor a (10) pecek (mely az erőforrástól erőt kap), ezen kivágáson keresztül lefelé mozog, mimellett a pecek közvetlenül a fölső (8) sínt találja. A sín hajlása következtében most már emelés történik. Ezáltal a billegő a fönt jelzett (pl) nyíl irányában olyan impulzust kap, hogy forgását folytatja, mimellett a pecek a (8) sínt elhagyja és az alsó (5) tárcsára fekszik. Miután a billegő a (3) spirálrúgó növekedő ellenállása következtében most már megfordult, vagyis a (pl) nyíl irányával ellenkező irányban kezd forogni, a pecek továbbra is az (5) tárcsán nyugszik és pedig mindaddig, míg ezen tárcsának a (4) tárcsa (11) hasítékához hasonló (12) hasítéka a pecekhez ér (e pillanatban a (3) spirál rúgóban (0)-feszültség uralko= dik), mire a pecek közvetlenül az alsó (9) sínre kezd hatni és ezáltal a billegőié a (pl) nyíl irányával ellenkező irányban impulzust gyakorol (második emelés). A mikor a pecek a (9) sínt elhagyta, a következő pecek a (4) tárcsa fölső oldalát eléri; a billegő a fönt jelzett [a (pl) nyíllal ellenkező] irányban forgását folytatja, mire megfordul és a fönt leírt 'folyamat újból kezdődik. A (10) peckek a (4) és (5) nyugalmi tárcsákat csakis külső végeikkel érintik. A nyugalmi tárcsák fölső oldalainak azon részei, melyeket a peckek érintenek, az ú. n. nyugalmi fölületeket képezik, míg az ú. n. emelési fölületeket a (8) és (9) sinek fölső oldalai képezik, melyek a (10) peckekkel érintkeznek és pedig ezek megerősítési pontjához közelebb fekvő helyben. Mint azt a 2. ábrából láthatjuk, a nyugalmi fölületek sugara aránylag csekély az emelési fölületek sugarához képest. Utóbbiak (úgy mint előbbiek), mint állandók vannak föltüntetve, azonban növekedők vagy csökkenők is lehetnek, amennyiben az emelési fölületek az (1) horgonytengelytől távolodnak, vagy