71522. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szállítógépek kormányemelőjének elektromágneses elrendezésére

2 — amellyel két (z) és (zl) kilincskerék van szilárdan összekötve. Az (i) zárókilincsek két (v) és (vl) foga van, melyek a (z), illetve (zl) kerekek fogaiba kapaszkodhatnak. Az (u) mágnes valamely tetszőleges (g) egyenáramú (esetleg váltakozó áramú) áramforrásra van ka-pesolva. Az (i) kilincsből, a (z, zl) kilincskerekekből és az (u) mágnesből álló el reteszelőszerkezet példaképen nyugvóárammal dolgozik, de természetes, hogy munkaáram számára alkalmasan is képezhető ki. Az (u) elektromágnes áramkörében a (kl, k2, k3, k4) és esetleg (k5) kontaktusszerkezetek fekszenek. A (kl, k2, k3) kontaktusszerkezet az el reteszelésnek a fékezéstől való függőségét hozza létre, (dl) a fékemelő. Feltesszük, hogy a fék az (I) helyzetben biztosan teljesen le van emelve, míg a (II) helyzetben a fék teljes fékezőnyomással fekszik föl és a (III) helyzetben a féknyomás közepes, normális értéket vesz föl. A (d) fékemelőn az (e) kontaktushíd van elrendezve, mely a fékemelő (I) szélső helyzetében, tehát teljesen oldott féknél a (kl, k2, k3) kontaktnssineket, a (III) középhelyzetben pedig csak a (kl) és (k3) kontaktussineket hidalja át, míg a (II) szélső helyzetben az (u) mágnes áramkörét teljesen megszakítja. A fékemelő (I) helyzetében az áram a (g) áramforrástól az (I) vezetéken át az (u) mágneshez, innen a (2) vezetéken át a (k5) kontaktusszerkezethez, majd a (3) vezetékbe áramlik, mely a (k2) és (k4) kontaktusszerkezetekhez menő vezetékekké ágazik el. A (k3) kontaktustól a (4) vezeték a (g) áramforráshoz halad vissza. Míg a fékemelő (I) helyzetében a (k4) kontaktusszerkezet rövidre van zárva és az (u) mágnes ezen kontaktusszerkezet helyzetétől függetlenül mindig kap áramot, addig a (III) helyzetben a (k4) kontaktusszerkezet az (u) elreteszelőmágnes áramkörébe van iktatva és az (u) mágnes táplálását megszakíthatja, ha az (f) szállítómótor áramkörében az áramerősség egy bizonyos előre meghatározott értéket túlhalad. Ha azonban az (u) mágnes gerjesztése megszűnik, az (i) zárókilincs leesik és az (s) kormányemelőnek oly értelmű további kilengetését, mely az (f) szállítómótor további gyorsításával járna, meggátolja. A (k5) kontaktusszerkezet, mely az (m) forgóáramú motor áramfölvételével áll függő viszonyban, nem föltétlenül szükséges, ha a (k4) kontaktusszerkezetet alkalmazzuk. Ezen két kontaktusszerkezet helyett sebességrelé stb. is lehetne elrendezve, mely az (f) szállítómótor üzemállapotától függőségben kényszermozgású vezérlést tesz lehetővé. A* (k4) kontaktusműszert a helyszínen könnyű szerrel úgy szabályozhatjuk be, hogy éppen a teher lebegvetartásához szükséges, normális áramerősség elérésénél lépjen működésbe. Nyil vánvaló, hogy az (s) kormány -emelő a maximális féknyomásnál vagyis a (II) helyzetben egyáltalában nem mozgatható, minthogy az (u) mágnes nincs gerjesztve. A fékemelő (III) helyzetében az (s) kormányemelő elreteszelése mindaddig meg van szüntetve, amíg a (k4) kontaktus egy bizonyos áramerősségnek a szállítómótorban való elérésénél meg nem szakíttatik. A fékemelő (I) helyzetében az (s) kormányemelő teljesen szabadon mozgatható, különösen ha a (k5) kontaktusműszert nem alkalmazzuk; ez az eset lendítőtömegek által való kiegyensúlyozásnál fog rendszerint bekövetkezni. Gyakran ajánlatos lesz a fékemelőnek a kormányemejő kilengésétől függő elreteszeléséről gondoskodni. Igv a fékemelőnek a (II) helyzetben elektromágnesesen történő elreteszelése előnyös lehet, ha a fékezési előírás értelmében a féket szállítási szünetekben föl kell fektetni. Ily módon a féknek maximális nyomással való fölfektetése meg van gátolva, ha a kormányemelő még nem vezettetett vissza a zérushelyzetbe. A fékemelőn alkalmazott ezen elreteszelőmágnest továbbá arra is használhatjuk, hogy a fék meghúzását egyáltalában meggátoljuk, ha a kormányemelő erősebben ki van lengetve, miijt amennyire ez a teher lebegvetartásához