71516. lajstromszámú szabadalom • Rugós kalapács

adja, a (7) rugók azt ismét fölfelé húz­zák, a mi a (9, 10) szögemelőknek ellen­kező értelemben való elállítását vonja maga után. Az (5) súrlódó kónusz vissza­liúzatik és a fölemelkedő (9) karok által tartott (17) dörzspofa a (4) súrlódó kó­nuszhoz szoríttatik úgy, hogy a (3) ten­gely rövid idő múlva megáll. Az (1) forgattyús korong a (18) for­gattyúcsapra ható (19) vezető rúd segít­ségével föl és alá mozgatja a (20). ke­resztfejet, mely vezetékekben csúszik és melyhez a verőfej (21) rúdja hozzá van csavarolva. Ezen (21) rúd lazán nyúlik a- (22) verőfejbe, melynek hengeres (23) ürege van és az üregen belül (24) fejjel van ellátva, mely a verőfej falában levő elzárható nyíláson át helyeztetik bé. Az 1. ábrán (25)-nél ezen nyílás záró da­rabja látható. A verőfej (23) üregének fölső falában a (26) tekercsrúgó van egy öt fogva tartó kónikus kivágásba behe­lyezve, a (22) verőfej fölött pedig a (21) rúd van egy nagy (27) tekercsrúgó ál­tal körülzárva, mely alul a verőfejre, fö­lül a verőfej rúdjára csavarolt (28) anyára, mint ellenágyra támaszkodik. Ezen. anya fölött a verőfej rúdján a (29) anya eltolható, melynek segítségével a rúd helyzete a (20) keresztfejjel szemben biztosíttatik. Ugy a (22) verőfej, mint a (30) üllő­tőkébe behelyezett (31) üllő fecskefark­alákú hornyokkal birnak a (32, 33) odo­rok behelyezéséhez. Hogy az odoros ko­vácsolásnál a (22) verőfej tengelye kö­rül el ne forduljon, a (34) hosszékkel van ellátva, melynek a vezetékékben egy hosszhorony felel meg. Ha a (18) forgattyúcsap fölfelé kezd mozogni, a (21). rúd (24) feje előbb a (26) rugót nyomja össze és csak, ha a rúgó ellenállása az összenyomás ellen rfa­gyobbá lesz, mint a (22) verő súlya, emel­tetik föl. Ily módon a verőfej emelésé­nél elháríttatik a lökés, melyet a verőfej rúdjának az egész súllyal való hirtelen megterhelése egyébként előidézne. A föl­felé csúszó verőfej, ha a forgattyúcsap sebessége függélyes értelemben csökken, eleven ereje folytán a (27) tekercsrugót összenyomja úgy, hogy benne munka hal­mozódik föl. A mozgásirány megfordítá­sánál a (27) rúgó ismét kitágul és ezál­tal a munkát ismét leadja a verőfejnek vigy, hogy ez a verőfejrúd mellett le­csúszva nagyobb sebességet kap, mint a milyet neki a (20) keresztfej kölcsönöz­hetne. A (20) keresztfej emelkedési hossza a (21) verőfejrúd ki- és becsavaro­lása által szabályozható mértékkel hosz­szabb, mint a verőfej távolsága a munka­darabtól úgy, hogy a verőfej azt már érinti, mikor a keresztfej meg lefelé mo­zog, minek folytán a (27) rúgó össze­nyomatik és a nyomást a verőfejre viszi át, melynek (23) üregében a verőfej rúd­jának feje lefelé csúszik. SZABADALMI KJÉNYEK. 1. Rugós kalapács függélyesen föl-, alá mozgó verőfejrúddal, amelybe rúgó van közbeiktatva, azáltal jellemezve, hogy a verőfej rúdjának hossza be­állítható, hogy a verőfej legszélső helyzetét a megmunkálandó munka­darab vastagságához képest beállí­tani lehessen. 2. Az 1. igényben védett rugós kalapács foganatosítási alakja, melynél a verő­fejrúd a verőfej egy üregében eltol­ható és ezen üregen belül fejjel bír, jellemezve a rúdfej és az üreg fölső fala között a verőfejbe iktatott rúgó által, mely a verőfejrúd fölfelé moz­gásának kezdetén összeszoríttatik és ezáltal a verőfejsúllyal való hirtelen­terhelést megakadályozza. 3. A 2. igényben védett rugós kalapács foganatosítási alakja, jellemezve egy lenn a kalapács verőfejére és fönn a verőfej rúdján elállítható anyára támaszkodó csavar- vagy tekercsrúgó által, mely, amint a verőfej a munka­darabhoz ér, a tovább sülyedő verő­fejrúd által összeszoríttatik. J rajzlap melléklettel.) «» RíSÍVÉN* i ÚMAAÁQ HVOMOÁJA 1IJ1 I»

Next

/
Thumbnails
Contents