71460. lajstromszámú szabadalom • Természetes és mesterséges léghuzammal működtethető tüzelőberendezés

— 6 — hogy ha a tüzelőajtó zárva van, akkor a (72) csap zárva, ellenben a (73) csap nyitva van, űgv hogy a gőz a (9) táp­esőből a (75) csőbe és innen a rostély -szerkezetbe juthat, mihelyt azonban a tüzelőajtót kinyitjuk, akkor annak (21) tengelyével együtt forgó csapkúpok úgy állíttatnak be, hogy a (72) csap nyílik és a (73) csap elzáratik, úgy hogy a gőz be­vezetése a rostély alá elzáratik, ellenben a (76) gőzkamrákba és innen a (40) gőzcsatornákba a gőz ismét bevezettetik, mely gőz ugyanúgy mint előbb, finom sugarak alakjában a tűztérbe fúvatik, ahova most már csakis a tüzelőanyag­réteg fölé levegőt vezet; a (74) gőzvezeték úgy van méretezve, hogy az utóbbi gőzve­zetés kellőképen fojtva van, úgy hogy túlnyomás a tűztérben nem keletkezhetik. Ez az utóbbi gőzbevezetés helyettesíti az első kiviteli alaknál a tüzelőajtó fölött a (14) lyukakon át történő gőzbevezetést. Természetes, hogy a (72, 73) csapok az (1—6.) ábrákon föltüntetett tüzelőberen­dezésnél is alkalmazhatók a (16) to­lattyúk helyett a gőz áramlásának átkor­mányozására, amidőn ezen csapok ter­mészetesen úgy szerkesztendők, hogy nyitott tüzelő ajtónál a gőz megfelelő csövön át a (12, 13) csatornába vezetik. A (9) gőzcsőből a (8) csap alatt egy (77) cső ágazik ki, mely a (78) csap útján a kazán vízterébe torkol. Rendes üzemnél a (8) csap nyitva és a (78) csap zárva van. Ha a tüzet el akarjuk oltani, akkor a (8) csapot elzárjuk és a (78) csa­pot óvatosan kinyitjuk,, mire a kazán vízteréből a víz a (77, 9, 74, 75) csöveken át a rostély alatti csőrendszerbe és innen vékony sugarak alakjában á tűztérbe fecskendeztetik, mely vízsugarak a tüzet hirtelen eloltják; természetes, hogy ugyanezen célra a (77) csőelágazás bár­mely vízvezetékkel is lehet összekötve. A tűzhidat pótló boltív a 15. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a helytálló (79) falból és az ezen falon (80) tengely körül kis mértékben elforgatható (81) falból áll; utóbbi a (82) csavarmenetek­kel ellátott (83) rudak és (84) kézikere­kek segélyével beállítható. A (79) és (81) falak belső szélei között a szekundér le­vegő kifuvatására egy a (84) kézikere­kek segélyével szabályozható keskeny hé­zag van hagyva, melyen a szekundér le­vegő a tűztérbe fúvatik. A szekundér le­vegő befuvatására egy a (10, 11) gőzcsö­vekkel összeköttetésben álló (85) cső szol­gál, mely a (79) és (81) falak között ké<­pezett tér alsó részében van elrendezve és fölső részén egy lyuksorral bír, úgy hogy vékony gőzsugarak egy sora ke­letkezik, mely a (79, 81) falak közti le­vegőt a boltív szélén át a tűztérbe szo­rítja; a (79, 81) falak közti tér megfelelő csatornák útján a külléggel áll összeköt­tetésben. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Természetes és mesterséges, léghuzam­mal működtethető tüzelőberendezés, azzal jellemezve, hogy a tetszés sze­rinti alakií és szerkezetű rostély alatt a rostély légréseivel közlekedő, a rostélyrudakkal össze nem függő fa­lak által képezett légcsatornák van­nak elrendezve, melyek alatt viszont az egész rostély szerkezeten elosztott gőzesőr^ndszer van elhelyezve, mely a légcsatornák felé fordított részén finom lyuksorozatokkal van ellátva, amelyekből kilépő gőzsugarak a lég-­csatornákba hatolnak, oly célból, hogy a levegőt magukkal ragadva azU a rostélyon keresztül az égő 'tüzelő­anyagrétegbe szorítsák. 2. Az .1. igénypont szerinti tüzelőberen­dezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alul élben végződő rostély­rudak oldalnyúlványaikkal a lég­csatornákat képező falakon nyugsza­nak, mi mellett a rostélyrudak jelzett élei lényegileg a légcsatornák közép­síkjaiban fekszenek, úgy hogy a ros­télyrudak egész hosszukban szabadon függnek és sehol sem fekszenek föl. 3. Az 1. igénypont szerinti tüzelőberen-

Next

/
Thumbnails
Contents