71385. lajstromszámú szabadalom • Rótor elektromos gépek számára

2 és emellett a tekercs egyes részére való legnagyobb biztonsággal épen a kívánt szorítást érjük el. A tekercs leszorítását a rótor közepén pl. jóval nagyobbra vehetjük, mint a végek felé, oly célból, hogy a tekercset a közepén oly szilárdan ágyazzuk, hogy a hő által való kiterjedés a tekercsrészeket mindkét vég felé egyenletesen tolja el. Az ékrészek egy fémlapon vagy más megfelelő anyagon nyernek ellentámaszt, mely vagy úgy, mint az eddig ismertté vált elrendezéseknél a tekercshorony egész hosszára vagy annak nagy részére terjedhet vagy pedig, az ékekhez hasonlóan tengelyirányban több rövidebb részre lehet osztva, mi mellett az alátétrészek száma az ékrészekben egyjenlő vagy ettől eltérő lehet. Hogy az ékeknek a szükséges lejtősségét megadhassuk, az alátéteket is ékszerűen vékonyítjuk. Az alátéteknek célszerűen nem adunk nagyobb vastagságot, mint amekkora föladatuknak, t. i. annak, hogy az ékrészeknek kellő ékszöget és ellentámaszt szolgáltassanak, megfelel és inkább az ékeknek adunk lehetőleg nagy keresztmetszetet, hogy a lehető legnagyobb szilárdságuk legyen. Az ékek megosztásával különben az egész rótorszerkezet kevésbé merev lesz, amit a mótor kritikus fordulatszámának csökkentésére használhatnak. A következőkben a találmányt a mellékelt rajz kapcsán magyarázzuk meg, melyen az 1—4. ábrán elektromos gép rótorának részei, pl. forgó gerjesztő mágnese láthatók és pedig az 1. ábrán keresztmetszetben, a 2—4. ábrán pedig hosszmetszetben. A rótortest tetszőleges alakban lehet fölépítve, így pl. mágneses anyagból készült tömör hengerből állhat, melynek kerületén a tekercselés fölvételére hoszszanti hornyok vannak elrendezve, továbbá nagyobb vastagságú tárcsákból is lehet összefakva, végül elektromos gépek fegyverzete módjára vékony, adott esetben csomagokban összefoglalt, a kerületen hornyolt bádogtárcsákból vagy szegmensekből lehet összerétegezve. A rótor szokásos módon szellőzés céljából sugárirányú szellőzőhasítékokból is lehet ellátva, melyekbe a hűtőlevegő valamely ismert módon, pl. tengelyirányú csatornákon át vezettetik be. Az egyes tekercsrészek között levő rótorfogak továbbá a rotorral egy darabból állhatnak, vagy pedig külön tekercstartók gyanánt lehetnek a rótortest hornyaiba helyezve. Az 1. ábrán példaképen az utóbb említett módon szerkesztett rótor van példakép föltüntetve. Az (a) rótortest kerületén, amelynek forgási tengelye az (o) ponton megy keresztül a (b) hornyok vannak kiképezve, melyek között a (c) fogak maradnak meg. Két-két (c) fog közé mindig egy-egy (d) tekercstartó fecskefarkalakú lábrésze nyúl be. Két-két (d) tekercstartó között az (e) tekercsnek egy oldala fekszik, amely tekercs a rajzon föltüntetett kivitelnél pl. lapos réztekercsből áll. A tekercs a fog fején ellentámaszra talál ós a foghoz az (f) ék által szoríttatik, mely a szintén ékalakúan vékonyított (g) alátéten kapja meg a kellő ékhatást. A 2. ábra, amelyen különben ép úgy mint a 3. és a 4. ábrák, a szerkezeti részeket ugyanazokkal a jelekkel láttuk el, mint az 1. ábrán, ezt az elrendezést egy hosszmetszet része gyanánt tünteti föl az eddig szokásos elrendezésben, amelyben sem az ék, sem pedig az alátét nincs megosztva. Amint a rajzon látjuk, az alátét a rótor egész hosszára, az ékek pedig a fél hosszra terjednek. A 2. ábrából az (f) ék és a (g) alátét közötti ékszög tisztán kivehető. Minthogy tapasztalat szerint a tekercsek vastagsága a szigetelőanyag egyenlőtlensége folytán még a leggondosabb előállításnál sem lesz sohasem az egész hossz mentén pontosan egyenlő, könnyen belátható, hogy e hosszú ékek alkalmazásakor nem lehet a tekercset valamennyi részén egyenlően leszorítani.