71363. lajstromszámú szabadalom • Szerszám automobilok és mótoros kerékpárok dudoros burkolatainak fölszerelésére

dudoros burkolatok föl- és leszerelésénél és szorítócsapok beillesztésénél stb. A két pofarész úgy van alakítva, hogy a fogó minden helyzetében és az abroncsok minden méreténél a hosszú pofaszár a szerelésnél az abroncs futó föliiletét fogja át, miközben a rövid pofaszár vége a dudorodás vékony (12) részével szemben fekszik, melyet befelé kell szorítani (4., 5. és 6. ábrák). Egy dudoros burkolat alkalmazása a jelen találmány tárgyát képező szerszám segítségével a következő módon történik. Föltesszük, hogy a (13) dudorodás (4., 5. és 6. ábra) már a (11) keréktalpban (4., 5. és 6. ábra) benne van. Természetes, hogy az első (13) dudorodást nagyon könnyen lehet behelyezni. A fogót jól föl lehet használni erre a célra, de lényeges föladata a (14) dudorodás behelyezésének megkönnyítése, mert ez a munka különben nehéz és sok időt igényel. A jobb áttekinthetőség kedvéért a belső abroncs, valamint a szorítócsapok stb. a 4., 5. és 6. ábrákból elhagyattak. Az abroncs beszerelendő oldalát a fogó pofái között úgy fogjuk meg, hogy a rövid (6) pofa alsó oldala a (14) dudorodás vékonyvégéhez simul, míg a hosszú (5) pofa a (10) abroncs külső kerületét fogja körül (4. ábra). Amint a rajzból látni lehet, a (6) pofa belső profilját úgy választottuk, hogy a (14) dudorodás vékony vége legelőbb lesz a fogó nyomásának kitéve. Az érintkezési pontot a 4. ábrán (12) jelzi. Ha az (1, 2) szárakat egymás felé mozgatjuk, az abroncs lassankint az 5. ábrán látható helyzetbe jut. A (14) dudorodás most közelebb jutott a (11) keréktalp külső (15) széléhez. A rövid (6) szár belső vége most a (15) keréktalpszélre támaszkodik. Ha az (1, 2) szárakat még inkább mozgatjuk egymás felé, az abroncs a 6. ábrán föltüntetett helyzetbe jut. A (14) dudorodás most inkább befelé jutott és oly helyzetben van, hogy a dudorodás csúcsa a keréktalp külső (15) széle mellett elhaladhat. Ez 'már akkor | következett be, mielőtt a ő. ábrán látható I helyzet eléretett, mert a rövid (6) szár • vége úgy van alakítva, hogy a vékony dndorodáscsúcs csakhamar oly kedvező helyzetet foglal el, hogy a keréktalp széle mellett elhaladhat. A dudorodás ellenállása ezen helyzettel szemben (azaz befelé fordított csúccsal) a második, illetve utolsó dudorodásnak beszerelését ugyanis nagy mértékben nehezíti meg, mert a dudorodás végének a szerelés alkalmával hajlandósága van egyenesen kifelé kitérni (4. ábra). Gyakran fordul elő, hogy az abroncs megsérül, mert lapos vasat használnak az abroncs behelyezésére és azt (14) alá és (15) fölé (4. ábra) helyezik és azután emelőkép alkalmazzuk, amikor is a dudorodást fölfelé áthajlítjuk, a mi természetesen azt oly helyzetbe hozza, mely épen útját állja annak, hogy az abroncsot a keréktalpba könnyen lehessen behelyezni. A dudorodás, ha egyszer már a 6. ábrán föltüntetett helyzetben van, könnyen hozható a keréktalpba, amennyiben (19)nél az abroncsra nyomást gyakorolunk. A (14) dudorodás ennek folytán ugyanazon helyzetet foglalja el, mint a (13) dudorodás. Mint a 6. ábrából látni lehet, a (6) pofa kivájt (7) fölülete a fogó végső helyzqtében a keréktalp külső szélére támaszkodik és a dudorodás a (20) bütyök megfelelő méretezés folytán ép szabadon elhaladhat. A kivájt (7) fölület elrendezés folytán, mely, miközben a (15) keréktalpszélen nyugszik, a rövid pofa további előrehaladását megakadályozza, lehetővé válik, hogy ezen rövid pofa mindig könnyen eltávolítható, ami lényeges előny, mert különösen a szerelés vége felé lényegesen magasabb nyomás lép föl a keréktalp és a dudorodás között, mert az utóbi és különösen a vékony vége a behajlítással szemben erős ellenállást fejtenek ki. Ha a fogót a kerék kerülete mentén végigvezetjük, mi közben mindenkor az abroncs további részét fogják meg a fogó pofái, ha továbbá az abron-