71314. lajstromszámú szabadalom • Gép sodronyfonat előállítására

ják, illetve az (5) munkahenger fokozatos elforgatásánál ezen (75) csapok egymásután a (39) karok (68) fejei alá lépnek (18. ábra). Ezáltal a (68) fejekben vezetett (1) sodronyok ezen csapok (76) hasítékaiba fekszenek, mint azt a 7. ábra mutatja. Egyidejűleg a (2) és (3) sodronyok az ide-odalengő (40, 41) karok által akként vezettetnek, hogy fölváltva két szomszédos félkeréksor (75) csapjai köré fekszenek, mint az a 7. ábra fölső részéből látható. Eméllett a (3) sodronyok, minthogy, azok (41) karjai legmélyebben fekszenek, legméhebben vagyis közvetlenül a félkerekekre fektettetnek, erre jutnak az (1) sodronyok, melyek (39) karjai a középen vannak elrendezve és fölül fekszenek a (2) sodronyok, melyek (40) karjai legfölül vannak elrendezve. Az (5) munkahenger a (16) hajtótengely minden fordulatánál egy-egy félkeréksorral további orgattatik, mimellett a (40, 41) karok egy fél lengést végeznek és pedig azért csak egy fél lengést, mivel a (65) tengely a (67, 66) fogasgerekek 1 : 2 áttételi viszonya következtében a (16) hajtótengely egy fordulatánál csak egy fél fordulatot végez. Az (5) munkahengernek ezen előrefordulása és a (40, 41) karok lengései által a sodronyok, mint föntebb leíratott, a munkahenger re fektettetnek és ezen helyzetben változatlanul megmaradnak, míg a (73) félkerekek a (4) munkahenger (83) félkerekeivel találkoznak; az 5. és 6. ábrákban ezen helyzet a félkerekek egy soránál van föltüntetve. Ezen helyzetije érkezve a (72, 73) fogasrudak ellenkező értelemben akként tolatnak el, hogy a most már egy egész fogaskereket képező (73, 83) fél fogaskerekek egy teljes fordulatot végeznek úgy, hogv a (73) félkerekek a (71) hornyokból ki a (81) hornyokba és ezekből ismét vissza a (71) hornyokba forgattatnak; ugyanez történik a (83) félkerekekkel is, melyek a (81) hornyokból a (71) hornyokba és ezekből ismét a (81) hornyokba beforgattatnak. A fél fogaskerekek ezen forgása következtében az (1, 2) és (3) sodronyok a bevezetésben említett zsinórszerű sodrást, kapják, mint azt a 7. ábra alsó része mutatja. A (72, 82) fogasrudak föntleírt eltolását a gépállványon (100)-nál és (101)-nél ágyazott (102) és (103), illetve (104) és (105) egykarú emeltyűk végzik (3. és 4. ábra). Ezen egykarú emeltyűk (.1.06) görgőire (107, 108) bütykök hatnak; előbbiek a (65) tengelyen és utóbbiak egy, a gépállványon ágyazott (109) tengelyen ülnek, mely a (16) hajtótengely által (110, 111) kúpkerekek útján hasonló módon hajtatik, mint .a (65) tengely. Egy-egy tengely (107) és (108) bütykei egymáshoz képest 180°-kal vannak eltolva úgy, hogy az egyik oldal (102) és (103), valamint a másik oldal (104) és (105) emeltyűi a (107, 108) -bütykök által fölváltva befelé nyomatnak és szabaddá tétetnek. A (102) egész (105) emeltyűk szabad végeiken beállítható (112) nyomócsapokkal vannak ellátva, melyek az emeltyűk befelé való lengésénél a fogasrudak végeire hatnak és ezeket eltolják. A (102) és (10+) emeltyűk a (82) fogas rúd végével és a (103, 105) emeltyűk a (72) fogasrúd két végével állanak érintkezésien, amit azáltal érünk el, hogy a (107, 108) bütykök a (65) és (109) tengelyeken akként vannak fölékelve, hogy lia a (102) emeltyű külső helyzetében van, akkor a szembenálló (104) emeltyű belső lielyzetél>en áll és megfordítva; ugyanez áll a (103) és (104) emeltyűkre nézve is (4. ábra). A (102) egész (105) emeltyűk (94) rúgók állal állandóan kifelé húzatnak úgy, hogy (106) görgőik állandóan a hozzájuk tartozó bütykökkel érintkeznek. Mint látható, a (72, 82) fogasrudak azon a helyen, ahol a két (4, 5) munkahenger egymást érinti, elelnkező értelemben eltolatnak; mihelyt a munkahengerek továbbforognak, a fogasrudak a munkahengerek érintkezési helyei alá kerülnek, azonban eltolt helyzetükben addig maradnak, míg a (82) fogasrudak a (4) és (6) hengerek és a (72) fogasrudak az (5) és (7) hengerek érintkezési helyeihez ér-