71313. lajstromszámú szabadalom • Kazánvíztisztító készülék

— 3 — közökben eltávolíttatik. Ezen -élra önműködő készülék is szolgálhat. A készülék azonban a kazán vizet más kazánkőképző anyagoktól is megszabadítja. A fönt említett anyagokon kívül ugyanis egyes vizekben szulfátok, ultrátok, kloridok és oly karbonátok vannak oldott állapotban, melyeknek kiválására hosszabb idő kell; ezek az anyagok a készülékben a hevítés és gőznyomás hatása alatt csak kevéssé csapódnak le, hanem inkább sűrű koncentrált oldatot képeznek az iszap és üledékek vizében és így minden egyes lecsapolásnál ezen veszélyes koncentrált oldat is kikerül a kazánból. A találmány tárgyát képező készülék a kazánvíz tisztításán kívül még a termelt gőzt nemesíti is. A gőzkazánok gőzterében a gőz ugyanis rétegszerűen helvezkedhetik el és rétegenkint a gőz minősége különböző. A legalsó rétegben a gőz még legjobban van telítve vízrészecskékkel és magával ragadott iszapporral, mely a kazánvízbe tisztítás dacára — bár kis mennyiségben belejut. Ezen finom por egy. részét a gőz magával viszi a gőztúlhevítőbe, sőt a szelepeken át a gőzgépbe is és mindenütt káros elrakódást, a szelepek, tolattyúk, sőt a gőzhengernek gyors kopását okozza. Ennek elhárítására, főleg gyors gőzfejlesztésu kazánoknál külön gőztisztítókat is alkalmaznak. Ezen gőz, mint említettük, vízrészecskéket is magával visz a csőveztékbe és a gőzgépbe, miáltal ott ütések, sőt törések keletkezhetnek. Emellett ezen forró vízzel tetemes melegmennyiség vész kárba. Ebből kitűnik, hogy a legalsó gőzréteg összetételénél fogva, legkisebb értékű, bár melegítőképessége csaknem olyan, mint a legfölsőrétegé. Azáltal mái' most, hogy a találmány tárgyát képező készüléknél melegítésre ezen alsó réteget használjuk föl, azt elérjük, hogy ezen gőznek kondenzálásával, a készüléken át való vezetésével és újból való elpárologtatásával ezt a réteget regenáruljuk és finomítjuk és ily módon a gőz minőségét is javítjuk. Lényeges jellemzője tehát a találmány tárgyának, hogy a víz fölmelegítésére szolgáló gőz a gőztér alsó részéből vonatik el, még pedig szívás által, amennyiben a külső (b) csőben a gőz kondenzálódása folytán minden szivattyúlökés után nyomásesés következik be. A találmány tárgya a leírt foganatosítási módon kívül más módon is megvalósítható, főleg oly esetekben, amikor a készüléket nem a kazán gyártásakor építjük be, hanem azt már meglevő kazánokba alkalmazzuk. Természetes, hogy ezen szerkezeti változtatások a találmány lényegét nem érintik. Az egyik változat a 3. ábrán látható. Stabil kazánoknál ugyanis, ahol a kazán szerkezeténél fogva az említett előfej nem alkalmazható, a belső (b) eső a (t) tápcsőliöz közvetlenül csatlakozik, míg a külső (b) csőnek a tápeső felé eső vége, mely ez esetben zárt, alul a tölesérszerű (k) kibővítéssel van ellátva, melyhez az (i) iszaplevezetőcső kapcsolódik. Oly kazánrendszereknél, melyeknél a vízkeringés igen érzékeny (vízcsöves kazánok, hajókazánok) , a víznek a (b) csőből a kazán vízterébe való kiömlesztése kétoldalt külön (p) pótcsövek segélyével történik (10. ábra), melyek a külső (b) csőnek a tápcső felé eső végéhez a (d) kiömlési lyukak fölött vannak megerősítve; ily módon a tápvíz a keringés irányában vezettetik. Lehetnek oly kivételes esetek is, amelyekben a kazán szerkezete folytán a készüléket teljesen a víztérben lehet elhelyezni. Ez főkép akkor lesz lehetséges, ha a tápvizet már előzetesen a kazánon kívül tisztítják, de az bizonyos okoknál fogva j utótisztítást igényel. Ilyenkor elegendő I a készüléknél a kazánban levő víz hőha! 4 ' tasa is. Oly lokomobil- és lokomotivkazánoknál, hol az állókazán homlokfalának fölső részén elegendő szabad hely van, a készülék külső (b) csövének zárt vége a megfelelő homlokfalon át kihúzható és ez esetben a cső elzárása födéllel történik (6. ábra).