71244. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági ötlőzár

tan, zajtalanul és csaknem súrlódás nélkül megy végbe, úgy Ijogy az ajtó leggyöngébb-zárómozgása elegendő az ötlő becsappanására. Ha már most az ötlőt el akarjuk zárni, hogy a zár úgy működjék mint a reteszes zár, akkor a záron levő elzáróberendezést használjuk. Ez egy (o) rekesztőből áll, mely a (k) görgőtengelye körül lengethető és egy lefelé nyúló meghajlított (p) karral van ellátva, mely alsó részében T-alakuan van kiképezve és a sima (q) felülettel van felszerelve. A rekesztő (o) karján egy (r) orral van ellátva, mely a (g) ötlőkar s ütközőjével működik össze; a rekesztő egy (t) rugó hatása alatt áll, mely a (d) ötlődió köré van tekercselve és melynek másik vége a dió (dl) karját a nyugalmi helyzetbe szorítja. Az (u) kulcslyukba illesztett (v) kulcs segélyével, melynek szakálla a (q) fölületre hat, az (o) rekesztő tengelye körül lengethető, mint az a 2. ábrában eredményvonalakkal van föltüntetve. Nyitott ötlőnél az egyes részek a 2. ábrában föltüntetett helyzetben vannak. Az (o) rekesztő (r) orra az ötlő (s) ütközőjétől (a rajzon) balra fekszik, úgy hogy az ötlő az ajtó zárásánál és nyitásánál akadálytalanul ide-oda mozoghat. Ha már most az ötlőt becsukott ajtónál zárni illetve rögzíteni akarjuk, hogy az ötlő retesz gyanánt működjék, akkor a (v) kulcs segélyével (melyet balra kell forgatni) az (o, p) rekesztőt a leírt módon működtetjük. Eközben az (o) kar emeltetik, úgy hogy az (r) orr az (s) ütközőt szabaddá teszi és a (b) ötlő a (e) rugó hatása alatt még jobban balra tolatik. Ha a kulcs tovább forgatásánál az (o) kar újból lesülyed, akkor az ötlőnek fentleirt eltolása következtében az . (r) orr az (s) ütközőtől jobbra fekszik (1. ábra). Ily módon az ötlő rögzittetett és a kilinccsel többé nem nyitható. Hogy az ötlő újból szabaddá tétessék, a kulcsot jobbra kell forgatni, úgy hogy az (o) kar ismét fölemeltetik és az (r) orr az (s) ütköző fölé emeltetik. Ebben a pillanatban a kulcsszakáll a (h) ötlőkar (hl) orrával jön kapcsolatba, úgy hogy a kulcs további forgatásánál az ötlő jobbfelé tolatik és csak akkor tétetik szabaddá a kulcstól, ha a közben lesülyedő (o) kar (r) orra az (s) ütközőtől balfelé helyezkedik el (2. ábra), miáltal az ötlő újból megkapta mozgási szabadságát. A fönt leírt zár különösen oly ajtók számára alkalmas, melyet nyitásuknál a pántjaikban levő ferde fölületen ismert módon emelkedő mozgást végeznek és azután ezen ferde fölületen való lecsúszás következtében önműködően záródnak. Az ezen önműködő záródó mozgásnál elért tehetetlenségi erő teljesen elegendő, hogy a (b) ötlőt becsappantsa. Ha a zár el van zárva, akkor a kilincs megmozdíthatatlanul van rögzitve, ami azzal az előnnyel jár, hogy mindjárt a kilincs megfogásánál érezzük, hogy az ajtó el van zárva. A találmány egy további jellemzője abban áll, hogy a kulcslyuk a zárszekrényben és így a zárpajzsban is nem függélyesen mint eddigelé, hanem ferdén van elrendezve, hogy a kulcs könnyebben legyen bedugható,melynek szakálla ferde tartásnál jobban látható és így könnyebben illeszthető be, mint a szakáll szokásos függélyes helyzeténél. A kulcslyuk ferde elrendezésének még az az előnye, hogy a bedugott kulcs, melynek szakálla önműködően vagy a kézzel való forgatás által függélyesen állíttatik be, az előtte fekvő szekrénylemez vagy pajzs által (az ajtó erős becsapódásánál) kiesés ellen biztosíttatik. SZABADALMI IGÉNYEK. ]. Ötlő-zár, melynél a kilincs által működtethető ötlő zárható illetve rögzíthető, azzal jellemezve, hogy az ötlő mozgásánál a zárlemezen és a zárszekrényben keletkező súrlódás gördülő súrlódássá van átalakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti zár kiviteli