71145. lajstromszámú szabadalom • Síkszita
A találmány tárgyának egy foganatosítási példája a mellékelt rajzon van bemutatva, melyen: az 1. ábra a síkszita oldalnézete, a 2. ábra egyik kopogtató szerkezetének kiilön kirajzolt oldalnézete, végül a 3. ábra a 2. ábra eliilnézete a kifeszített faszitakeret egy részével. Mint sok ilyen fajtájú síkszitánál, itt is, a szita fejvégén, az (1) tengelyen, a szitákon belül, szállítócsiga van elrendezve az anyag elosztása céljából. Az egész készülék hajtása az (1) csigatengely (2) szíjtárcsájáról történik, mely tengelyen azonkívül (3) fogaskerék van megerősítve, mely utóbbi az alatta ferde irányban elrendezett kisebb (4) fogaskerékkel kapcsolódik. Utóbbinak (5) tengelyer egyrészt egy (6) tartó forgáspontját képezi, melyen az egész kopogtató mechanizmus van elrendezve, másrészt az (5) tengely végén, rövid (7) forgattyú van megerősítve, melybe (8) vonórúd kapaszkodik, mely utóbbi, másik végével, a (13) forgáspont körül forogható (9) háromkarú emelőhöz van kötve. Ez az emelő, a (10) vonórúd útján, egy második, a (12) forgáspont körül forogható háromkarú (11) emelővel van kapcsolva. A (12) és (13) forgási csapok a (6) tartón vannak megerősítve. A szitakeret alátámasztása céljából az alatt, két (14) T-tartó van megerősítve, melynek külső, (15) végén, a T-tartó középbordája ki van vágva, úgy hogy ezen a helyen, a 'T-tartót hordó (l(i) csavarrugó kapaszkodhatik abba be, mely alsó végével, egy U-alakú (17) kengyelhez támaszkodik, mely utóbbi a (6) U-vastartó alsó élére van fölcsavarva. A (16) rugók feszültsége a (17) kengyelben lévő nyomócsavarokkal szabályozható. " A (14) T-tartó külső, (15) végén egy villaalakú, szilárd (18) ütköző van megerősítve, melynek két végére a (9), ill. a (11) emelő hat. Ezek a háromkarú emelők ütközési helyeiken, célszerűen, kicserélhető (19) béléssel vannak ellátva, mely valamely alkalmas, a túlkemény ütközést meggátló anyagból, pl. fából, gummiból, bőrből, vagy efféléből van készítve. Középhelyzetükben a háromkarú emelők a (18) ütközőkkel nincsenek érintkezésben, hanem kis hézag van a két rész közt, úgy hogy az emelőknek az ütközőkhöz iitődésekor kopogtató hatás keletkezik. Hogy a szitakeretet ferde' helyzetében alátámasszuk és megtartsuk, a szitakeret (14) tartóján kivül, közvetlenül a tok mellett, egy (20) ütköző foglal helyet, mely egy (21) csigához támaszkodik, mely utóbbi az U-alakú (17) kengyel alsó szárán van elrendezve. A (9), (11) emelőket hordó (6) tartó alsó végét, valamely alkalmas szerkezet, pl. több lyukkal ellátott kengyel segélyével, tetszőleges ferde helyzetben szilárdan be lehet állítani. A gyorsan körülforgó (5) forgattyútengely a (9) és (11) emelőket forgási pontjuk körül ide-oda mozgatja, mikor is az emelők fölváltva a (18) ütközők villaalakú végeire ütést mérnek. A szitakeretnek ezen lökésszerű, éles, bár egészen kis mértékű lenyomásakor a szita hézagaiban esetleg megszorult hegyes anyagrészecskék könnyen kiugorhatnak azokból és igy a szitahézagok folytonosan szabadon tartatnak a kiszitálandó finom liszt keresztülbocsátása céljából, míg másrészt a szitafölületen végighaladó anyag gyenge rázómozgásba jön, ugyanúgy, mint a kézzel való szitáláskor, ugy hogy, mint fentebb említettük, a durvább anyagrészecskék folytonosan, teljesen önműködőlég vándorolnak a szitálandó anyag fölső rétegeihez. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A szitafölületre merőleges irányban engedékeny rugókon nyugvó síkszita, lejtős szitafölülettel, azáltal jellemezve, hogy az egész szitafölületet, gyors egymásutánban, annak több, célszerűen négy helyén egyidejűleg fölülről a szitakerethez csapódó
