71012. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű elektromos kapcsolóberendezés

- 9 — illető (U) át- és kikapcsolót kell jobbra forgatni, ami minden nehézség nélkül lehetséges. Mert, minthogy az (1) segédvezeték, zavarok esetétől eltekintve, rendszerint a külön (S) munkakapcsoló segélyével feszültség alatt van, ezért a 11, ábrán látható ál- és kikapcsolóknál az (r) reteszt az (m) elektromágnes rendszerint lehúzva tartja, az (nl) orr tehát az (U) átkapcsolót nem reteszeli el. Ha tehát ezen áíkapcsolót az (y) és (z) helyzeteikbe forgatjuk, az (1) segédvezeték feszültség alá jön. Az (S) munkakapcsolót az (f) rúgó hatása ellenében az (m) elektromágnes nyitja ós az (U) át- és kikapcsolót (s) húzórúgója rögtön a (v) helyzetbe rántja. Ha most az (1) fővezetéket ismét be akarjuk kapcsolni, akkor, hogy az (U) át- és kikapcsoló pályájából az (n2) orrot eltávolítsuk. mindenekelőtt a 13. ábra (S) munkakapcsolóját kézzel nyitni kell. Ezután már csak az (U) át- és kikapcsolót kell balra .forgatni és az (S) munka-kapcsolót fölszabadítani. A 14. ábra olyan elrendezést mutat, mely szorosan csatlakozik a 13. ábrán föltüntetetthez, ezzel szemben azonban azon előnnyel bír, hogy az (1, 2) stb. fővezetékeket nemcsak ki-, hanem bekapcsolni is lehet anélkül, hogv az (S) munikakapcsoLot kezelni kellene. Ez elrendezés lényeges jellemzője egy olyan szerkezet, mely kényszermozgásulag hozza az át- és kikapcsolókhoz kapcsolható vezetékrészeket azonos feszültségre, a jelen esetben feszültségmentes állapotba, ha a kikapcsolót bekapcsoljuk. E szerkezet a (kl) és (k2) segédikontaktusokból áll, melyek egyike (e)-nél földre van kapcsolva, másika pedig az (m) elektromágnes egy (ml) segédtekercsén át az (I.) gyűjtővezetékhez van kapcsolva. A fővezeték kikapcsolása itt is minden nehézség nélkül történhetik ugyanúgy, mint ha a 14. ábra (S) munikakapcsolója itt is megvolna. A (v) helyzetből való bekapcsolásikor azonban az (U) kikapcsoló, ha az (!) segédvezeték feszültség alatt van és ígv a kikapcsoló pályáját az (n2) orr elzárná, mindenekelőtt kevéssel azelőtt, hogy az (n2) orrot eléri, az (1) segédvezetéket feszültségmentessé teszi, amennyiben ugyanis a (kl) és (k2) kontaktusokat röviden zárja úgy, hogy az (ml) segédtekercs gerjeszti az (ni) elektromágnest és ez a külön (S) munkakapcsolót kikapcsolja. Az (1, 2) stb. fővezetékek tehát a legegyszerűbb módon azáltal kapcsolhatók be, hogy az (U) át- és kikapcsolót a (v) helyzetből balra forgatjuk. Az (r) retesz (nl) és (n2) orrai a 14. ábrán látható elrendezésnél csak zavarok esetén jönnek működésbe, pl. akkor, ha elnézés folytán egy fővezetéket akarnánk kapcsolni, mialatt egyszersmind egy más kapcsolófolyamat, mellyel egy más fővezeték ugyanezen munkakapcsoló segélyével kapcsoltatik, ezen munkaikapcsolót zavaró módon igénybe veszi; Ha pl. az (U2) kikapcsolót az (y), vagy a (z) helyzetbe hozzuk, az (1) fővezeték átkapcsolóját nem lehet az (x) helyzetből elmozgatni, mert az (1) segédvezeték a (2) fővezetékkel össze van kötve, tehát feszültség alatt van és így az (m) elektromágnes a külön (S) munkakapcsolót nyitva tartja úgy, hogy az (Ul, U2) stb. átkapcsolókat az (x) helyzetben akkor is elreteszeli, ha a külön (S) munkakapcsoló megsérült, az (1) segédvezetéket tehát segélyével nem lehet többé szabályosan bekapcsolni. Hasonló módon, ha az (U2) kikapcsoló a (v) helyzetben van, az (n2) orr a (2) fővezeték bekapcsolását lehetetlenné teszi, ha a (kl) és (k2) segédkontaktusok megsérültek, tehát ha midőn röviden záratnak, a külön (S) munkakapcsolót nem nyithatják. Az (1, 2) stb. fővezetékekben lévő kikapcsolók különben nem mindig reteszelteínek el akkor, ha valamelyik (pl. az 1) fővezetéken kívül még egy másikat is kell kapcsolni, hanem csak akkor, ha az (S) munkakapcsolót ezen másik vezeték kapcsollóművelete oly módon veszi igénybe, mely az e'lső vezetéken a kapcsolónuíveietet zavarná. Az- elreteszelés dacára tehát pl. két vagy több fővezetéket lehet