70996. lajstromszámú szabadalom • Síkszita

a rúgóvezetö rudaknak végeire fölcsavarolt (27) csavaranyákra rá nem fekszik, amikor is a lendítő tömeg, az egyrészt a rúgóvezető rudaknak fejei, másrészt pedig a lendítő tömegnek (1) tartályában kiképezett lépcsőzetes (28) keret között befogott (21, 22, 23) rúgópárokat egymás után megfeszíti. Á rúgópároknak megfeszítése után a végállásába eljutott lendítő tömeget a (29) kengyel fogja meg, mely az (5) tengelyekre fekszik, amikor is a rúgópárokat ismert és ezért föl nem tüntetett, fékekkel együttműködő kilincsek, orrok A-agy más szerkezetek önműködően kikapcsolják, hogy a rugók a síkszitának normális üzeme közben tehermentesítve legyenek. A síkszitának két oldalterében hat-hat (4) szitacsoport (1. ábra) van elrendezve; I az ezeknek elhelyezésére szolgáló két (6) tartófeneket a (7) csavarok mereven kötik össze a főkeretnek (14) hossztarlóival. A tartófenekek középrészei behajlásának meggátlására az ezen fenekekre állított szitacsoportok között további (8) csavarok vannak átvezetve, melyek a hat szitacsoportot a fökeretben, ennek kétoldalt nvitotl oldaltereiben megtartó, vízszintes (9) feszítőcsavarokkal (2. ábra) vannak összekötve. Ezen feszitőesavaroknak egyik végén az egyik (14) hossztartón fölszerelt (11) nyomóágyban fekvő (10) fej van kiképezve, másik végére pedig a másik (14) hossztartón (6. ábra) a (19) csavarok segélyével fölszerelt kétrészű (15) nyomóágyban ágyazott, külső végén (8. ábra) jobbmenetű csavaranya gyanánt kiképezett és jobbra való forgatásánál a két (14) hossztartót (6. ábra) a szitacsoportok felé közelítő és ezekel ily módon szorosan befogó, hosszú (12) hüvely (8. ábra) van föl- ; csavaró! va. Ezen hüvelynek másik, henge- j res végén balmenetű (16) külső csavarme- | netek vannak kiképezve, melyek a két- | szárnyú (18) bordás nyomólemeznek kö- 1 zepén (7. ábra) kiképezett (17) csavaranyának meneteivel kapcsolódnak és a (12) hüvelynek jobbra forgatásánál a nyomólemezeket a szitakeretek felé szorítják. A (12) hüvelynek jobbra forgatásánál tehát a szitakeretek felé irányított két rendbeli, a főkeret, illetve a nyomólemezek által kifejtett nyomás létesül. A (9) feszítőcsavarok ezenkívül a főkeret két (14) hossztartójának összefogásához is hozzájárulnak, ami a főkeretnek szilárdságát nagy miértékben növeli. A síkszitának két oldalterénél a lendítő tömeg elhelyezési magasságában eltávolítható zárókereteik vannak alkalmazva, melyeknek két végén a fölső szitacsoportokból a szitált anyag az alsó szitacsoportokba vezettetik. A főkeretnek két nyitott végén a szitacsoportokat a csavarmenetes (30) feszítőrudak (12. ábra) biztosítják a kiesés ellenében, melyek egyúttal a főkeretnek két (14) hossztartóját is közelítik egymáshoz és a hossztartóval két nyitott (31) gyűrű segélyével vannak összekötve. Ezek a gyűrűk rendkívül könnyen és igen rövid idő alatt oldható összeköttetést létesítenek a (14) hossztartók és a (30) feszitőrudak között. A (31) gyűrűk külső végeiken a (14) hossztartókban kiképezett (32) nyomóágyakban vannak ágyazva, belső végeiken pedig a (4) szitaszekrényekhez hozzáfekvő, szögletvasalakú (34) támasztólécekkel (11. ábra) vannak fölszerelve. A (30) feszítőrúd (12. ábra) a gyűrűnek két végrészében kiképezett, egymás folytatását képező (33) nyílásokon jár át és a kapcsolatnak létesítésére a (30) feszítőrúdnak az egyik gyűrű külső végéből kiálló végére fölcsavarolt (35) csavaranya szolgál (10. ábra). A másik gyűrűvel a feszítőrúdnak másik vége egy rúdfej segélyével van öszszeköíve és a gyűrűemeltyűnek egy a rúdnak hossztengelye körül végzett forgását meggátló harántmetszetű nyílásán van megfelelő harántmetszetű részével átvezetve. A (35) csavaranyának meghúzásánál a (32) nyomóágyakban elforduló gyűrűk a főkeret hossztartóinak végeit egymás felé szorítják és a szitakereteket a fő-