70961. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi anyagok kezelésére értékes termékek előállítása céljából

- 3 175—180" C. hőmérsékletet alkalmazunk. Legelőnyösebbe;i úgy járunk el, hogy először 140—150" C. hőmérsékleten főzünk és azután a hőmérsékletet 175—180°-ig növeljük. Alkáliként olcsósága folytán legelőnyösebben szódát használunk, míg a költségesebb káliumkarbonátot csak akkor alkalmazzuk, ha a nyersanyagból több kálit termelünk ki, mint amennyit a gyártásnál elhasználunk. Nátriumkarbonát használatánál ebből annyit adnak a növényi anyaghoz, hogy 1000 kg. növényi szárazanyagra 600—800 kg. NaO jusson. A kálciumoxydmennviséget az alkalmazott Na^ö-inennyiséggel equivalensen vagy ennél valamivel kevesebbre választjuk úgy, hogy a főzés befejezte után a kálci nmkarbonátcsapadék nem tartalmaz kicsapott kálciumhydrátot. Ha a mennyiségeket az utóbb említett módon választjuk, akkor a főzőkészülékben igen durva szemcséjű kálciumkarbonátcsapadékot kapunk, mely az oldattól centrifugálással vagy leszivatással könnyen elkülöníthető. A főzés befejezte után a főzőkészülék tartalmát — különösen ha a nyersanyag gyantát vagy zsiradékanyagokat tartalmazott — nyitott edénybe töltjük, melyben az utóbb említett anyagok alkálisók alakjában lemérhetek. A gyanta- és zsírsavas sóktól megszárított oldatot a száraz desztillációhoz használjuk, míg az említett szűrésnél kapott mosófolyadékokat részben a lúgnak a szűrésénél való kiszorításához alkalmazzuk, részben pedig újabb főzőlúg képzése céljából a főzőkészülékbe adagoljuk. A főzéshez használt víz mennyiséget célszerűen úgy választjuk meg, hogy a kapott lúg fajsúlya a főzés után 1.2—1.4 legyen. A száraz desztilláláshoz használt oldatot pl. vákuumkészüíékben tovább koncentrálhatjuk. A száraz desztillációhoz szükséges mészhydrátmennyiséget ezen lúghoz a koncentrálás előtt vagy után adhatjuk, mimellett a mészhydrátot kálciumoxydnak vízzel sűrű mésztejjé való oltása által állítjuk elő. A mészhydrátmennyiséget célszerűen úgy választjuk meg, hogy 1000 kg. növényi szárazanyagra 200—400 kg. CaO jusson hydrát alakjában. A koncentrált lúgot, mely meleg állapotban sűrűn folyós, körülbelül 4 cm. vastag rétegekben közvetlenül bádoglemezekre teríthetjük ki és közönséges fas ze n esi tőkémén c éb en szárazon desztillálhatjuk; a bádogokat a kemencében kocsikon vezetjük be és a desztillál ást — célszerűen túlhevített — vízgőz jelenlétében végezzük. A kemencében a desztillációgázokat előnyösen a kemence hevítésére szolgáló égési gázokhoz ellenáramban vezetjük és a párlatot a kemence legforróbb helyén távolítjuk el. Célszerű azonban, ha a lúgot a bádoglemezekre való fölvitel előtt teljesen vagy csaknem teljesen beszárítjuk, amit pl. körülbelül 200° C. hőmérsékletű levegővel közvetlenül hevített forgókemencében végezhetünk; a lúg ezen esetben poralakot vesz föl vagy kisebb darabokat képez. A beszárításnál kapott masszát pl. a fönt megadott módon bádoglemezekre helyezve, faszenesítő kemencében szárazon desztilláljuk. A bádogok lyukgatottak lehetnek vagy rácsokkal helyettesíthetők és úgy lehetnek elrendezve, hogy a massza közöttük függőleges rétegek alakjában helyezkedik el. A lyukgatás a gázoknak a kemencében való jobb keringését teszi lehetővé, ami által a massza száraz desztillációja 4 cm.-nél vastagabb rétegekben is végezhető. Minthogy az erősen beszárított massza a száraz desztillációnál nem marad meg és nem ís zsugorodik, annak száraz desztillációsát kívülről hevített csigamenetben is végezhetjük. A száraz desztilláció termékeit ismert módon gyüjtjük össze és értékesítjük. A száraz desztilláció maradékához, mely rendszerint szódából, kálciumkaibonáthól és szénből áll és a kemencét körülbelül 400" C. hőmérséklettel hagyja el, célszerűen levegőt vezetünk úgy. hogy a szén oly alacsony hőmérsékleten ég el, hogy a \nassza nem zsugorodik és nem olvad meg.