70864. lajstromszámú szabadalom • Hajtás körmozgású síkszitákhoz
» -tekék mint menesztő ütköJSÖk működnek, amennyiben a (8) kapcsolót a (10) tengellyel együtt magukkal ragadják úgy, hogy a síkszita már a megindulás kezdeten rendes körpályán jár. Ha a síkszita már a rendes fordulatot megteszi, akkor a (7a, 7a) vezetékek fölöslegessé válnak, mert a (8) kapcsoló forgatásához elegendő a (7, 7) vezeték. A (7a, 7a) vezeték leginkább a megállításnál szükséges, mert a síksaita üzemének beszüntetésénél á csekély súlyú (5) hajtótengely azonnal nyugvó helyzetbe törekszik jönni, de mivel a síkszita nagy tömegénél fogva fokozatos lassítással tovább forogni törekszik, ennélfogva a (8) kapcsoló a (7a, 7a) vezetéket egy ideig körbe magával viszi. Ha a (7a. 7a) vezetéket elhagynánk, akkor a síkszita, mielőtt nyugvó helyzetbe jutna, nem körpályán j járna, hanem öszevissza nagy kilengéseket j végezne, ami lehetőleg elkerülendő. j A leírt hajtást nemcsak kizárólag inga- ] támaszokhoz, hanem .olyan síkszitákhoz j is lehet alkalmazni, amelyek rudakon vannak fölfüggesztve. A síkszita fő forgó részeinek kenése az ismert centrifugális úton történik; a (15, 16) olajtartó tányérok forgása alkalmával ! az olaj a (17) kenőcsöveken és (11, 12) csapágyakon át a (10) tengelyhez jut. A 2., 4. és 6. ábrán egyosztályos, kör- 1 pályán mozgó síkszita van föltüntetve, mely leginkább kisebb malmokban alkalmazható. Meghajtása ugyanolyan, mint fönt le volt írva. A (7, 7) és (7a, 7a) vezetékek között a' (8) kapcsoló a (P—Pl) centrifugális erők irányában szabadon ide-oda mozoghat. A (26) csapágy a (28) merevítő és (1) főkerettel szilárdan van összekapcsolva. A (8) kapcsolóban (9) görgő van elhelyezve, mely a (6) tárcsán fut, azonban a (9) görgő el is hagyható és ez esetben a (8) kapcsoló, vagy a (24) tengely alsó vége fekszik föl a (6) tárcsán. A 7. és 8. ábra fölső hajtású körmozgású síkszitát mutat. A szilárdan fölfüggesztett (35) állványban a (33) tengely foj rog és a tengelyre a (29) tárcsa van Sfei! lárdan erősítve, melynek (7, 7a) veaeté* kei között a (8) kacsoló a (P—Pl) oentri- _ fügális erők irányában szabadon ide-oda mozoghat; a (8) Kapcsoló, (30) * tengely, (18) agy és (14) kiegyenlítő súly egymással szilárdan vannak összekapcsolva. A (30) tengely a (31) csapágyban forog éss< alsó vége a (32) talpcsapágyba van he* lyezve. A 9. ábra körmozgású alsó meghajtású sfkszitát mutat egyszerűbb és olcsóbb kivitelben. A (8) kapcsoló az (5) tengellyel szilárdan összekapcsolt (6) -tárcsa (7, 7a) vezetékei között a (P—Pl) centrifugális erők irányában szabadon ide-oda mozoghat. A (8a) csapágyperem, (14) kiegyenlítő súly, (18) agy és (18a) olajtartó edény a (19) tengely körül forog; a (18a) olajedény forgása következtében a benne lévő kenőolaj a nyugvó helyzetben lévő (17) csövön és a (19) tengely (17a) furatán keresztül a középső és alsó csapágyakhoz jut. A 10—13. ábrák fölső hajtású körmozgású síkszitát mutatnak csuklós kivitelben. A (35) állvány szilárdan van fölfüggesztve, és a (38) szíjtárcsával és (39) menesztőfárcsával ellátott (33) tengely a (35) állványban forog. A közbenső (41) tengely fölső és alsó vége (43) csukló csapok útján van a (33) és (30) tengelyekkel öszszekötve. A (14) (kiegyenlítő súly, (18) agy és (44) kapcsoló a (30) tengelyen szilárdan iü. ?ho'. ez utóbbi a (31). rsapágyban forog és alsó vége a (32) talp csapágyban fekszik. A (41) csuklótengely alsó és fölső (42) toldatai a (39—44) kapcsolók vezetékei között eltolódhatnak, tehát a (30) tengely a sikszitáival együtt a (44) vezetékek között a (P—Pl) centrifugális erő irányában szabadon ide-oda mozoghat. A 14—16. ábrákon körmozgású, fölső meghajtású síkszita látható ingatámaszos kivitelben. „ A (33) hajtótengely a (45) kapcsolótárcsával szilárdan van összekötve és a fölfüggesztett állványban forog. A (30) ten-i
