70801. lajstromszámú szabadalom • Tábori karó
Á (6, 7) vezetőszárnyakban bárom (11) (12, 13) orsó foglal helyet, melyek közül a (11) orsó merőleges a (12, 13) orsókra. A (11) orsó két végén, valamint a (12, 13) orsó szabad végén egy-egy gyöngén meghajlított (14) horgonyzókar foglal helyet, melyek végeikkel forgathatóan akként vannak fölerősítve, hogy a korrespondeáló (14) karok ellenkező irányban haladnak, mimellett az (1) karó megfelelő (15) és (16) hasítékaiban vezettetnek. A vezetősínnek fölső vége még egy (17) ágyazást hord a (18) gyűrű számára, melybe az állat számára való fölfüggesztőszer horga van megerősítve. A kar ó kétoldalt, a (14) horgonyzókarok körletében, (19) födőlemezekkel van borítva, - A cölöp rögzítésénél a következőképpen járunk el: A tábori karót a talaj minősége szerint vagy beverjük vagy puhább talajnál lábbal gyakorolt nyomással besülyesztjük. Ezután a vezetősínt fölfelé húzzuk, amikor is a csillagszerűen szétágazó (14) karok a talajba behatolnak és ily módon a cölöpöt el horgonyozzák. Miután a fölfüggesztőszerv horgát a fiilecsbe beakasztottuk, annak meghúzásánál a karok még jobban hatolnak be a talajba úgy, hogy a karó a lónak bármily erős rángatásánál sem húzódik ki vagy enged. Hogy a karót a földből ismét kihúzhassuk elegendő, ha lábbal a (9) szögletdarabnak (10) karjára rálépünk, miáltal a (14) karok a karó közepe felé mozognak, mire ez pl. a beakasztókötéllel, melynek horga a (4, 5) talajba beakasztatik, nehézség nélkül kihúzható. Az (1) kettős T-sin fölső végéhez közel, ennek átlósan szemben fekvő szegélyein csavarkulcs gyanánt kiképezett két (20, 21) karima van behelyezve. Az 5. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a karó kerek harántmetszetű (22) csőből áll, mely egyrészt csúcsban végződik, másrészt megfelelően le van födve. A csőben annak hossztengelye körül két keresztirányban haladó (23, 24) harántirányú kar forgathatóan van ágyazva, melyek ráhelyezett kulccsal vagy effélével forgathatók. Ezen célra (23, 24) karok (25) tengelye fölső végén négyszögalakban van kiképezve. A harántirányú karok végein a (14) x olhorgonyzókarok vannak csuklósan fölerősítve, melyek a (22) cső (26) nyílásaiban vezettetnek és a (24) keresztnek az óramutató irányában való forgásánál a rajzban pontvonalkázva föitüntetett helyzetből a hatályos helyzetbe kifelé mozgattatnak. A 6. ábrában föitüntetett cölöp csúcsban végződő (27) tövis gyanánt van kiképezve és vonószerv rögzítésére szolgál, miáltal fatörzsek, melyek pl. állások kiépítésére szolgálnak, a földön csúszva a megfelelő helyhez szállíttatnak.. Ebből a célból a tövist a fatörzsbe beverjük, mimellett a megfelelő vonószerv, lánc, kötél vagy efféle horog segélyével az (5) vezetősín fölső végén megerősített (18) gyűrűbe akasztatik be. A vezetősín alsó végén csúcsban végződő, a tövis nyílásaiban vezetett két (14) horgonyzókar van csuklósan megerősítve, melyek a vonószerv meghúzásánál mindig mélyebben hatolnak be a fába úgy, hogy a tövisnek a fatörzsbe való szándékolatlan kihúzása lehetlenné válik. A tábori cölöp a földben biztosan van rögzítve úgy, hogy a beakasztott lovak elszabadulása ki vau zárva. A tábori karón egyidejűleg két ló rögzíthető anélkül, hogy nagyobb nehezebb karót kellene alkalmazni. Kisebb csúszófölülete folytán a kiíró a legkeményebb talajba is nehézség nélkül verhető be és éppen úgy el is távolítható a talajból. A talaj minéműsége a karónál egyáltalában nem játszik szerepet és a leglágyabb talajban is a legnagyobb biztonsággal alkalmazható, ahol az ismert karókat már nem lehetne használni. Távbeszélő őrjáratok a karót egyúttal földvezetőkábel gyanánt is alkalmazhatják. A karó az ellenség közelében, ahol minden zij lehetőleg kerülendő, lábbal kifejtett nyomással sülyeszthető be, ahol is a ló elszabadulás elleu föltétlenül biztosítva van, ami a lovasra megnyugtatókig
