70745. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti járművek kerekei nyomkoszorújának kenésére

liv helyzete minden körülmény közt változatlanul maradjon. A kenötestet a nyomkoszorúhoz szoríto nyomás előidézésére való berendezés szerkezeti tekintetben úgy képezhető ki, hogy ez a nyomás a kenőtest kopásának mértékétől függetlenül folytonosan körülbelül ugyanaz maradjon. A mellékelt rajz 1., 2. és 3. ábrái a jelen újj kenőberendezés egy foganatosítási példájának elől-, ' oldal- és fölülnézetét ábrázolják, míg a 4. és 5. ábrák a kenőberendezés megerősítési módjának két toyábbi foganatosítási példáját tüntetik föl homloknézetben. A konzisztens kenőanyagból való (1) kenőtest, mely célszerűen lakkozott vagy impregnált kéregpapirból, vagy efféléből való burkolattal lehet körülvéve, a 2. ábrán látható módon a (2) vezetőhüvelyben ennek hosszirányában eltolhatóan van elhelyezve. Ez a vezetöhüvelv úgy van a 'járművön megerősítve, hogy az (1) kenőtestet az 1. ábrán látható helyzetben tartja a (4) jármükerék kenendő (3) nyomko-Szorúján. E célra a (2) vezetöhüvelv (5) nyelvvel van ellátva, melynek két, (6) és (7) hosszhasílóka van. Utóbbiakban (8)' és (9) csavarokat lehet helytállóan rögzíteni, melyek etíy a jármű (12) rúgóiának (11) keretén megerősített (10) kar furataiban ülnek. A (6) és (7) hosszhasítékok tehát a (2) vezetőhüvelyt hosszirányban tetszőlegesen beállítani engedik. A (9) csavar emellett a (10) karnak körívalakú (13) kereszthasítékába van beillesztve úgy. hogy a (2) vezetőhüvelyt egyszersmind el is lehet forgatni a (8) csavar körül és így annak kellő ferde beállítása is végezhető H (3) nyomkoszorúhoz képest. Az (1) kenőtest fölött a (2) vezetőhüvelybe egy üreges (14) csú szótest van beillesztve (2. ábra), melynek fölső végére a ;.(15) rúgóval terhelt (16) emelő támaszkodik úgy. hogv a rúgó nyomása az (1) kenőtestet a (3) nyomkoszorúra szorítja. A {16) emelő (17) forgáspontja a (2) vezetöhüvelv ,(18) oldalnyelvén van ágyazva és a (15) rúgó támadási pontja a (16) emelőn, em>jk a 2. ábrán teljes vonalakkal rajzolt helyzetében, olyan helyen van, hogy a rúgó húzóereje forgató nyomatékának karja (a (16) emelő (17) forgásponljára vonatkoztatva) kisebb, mint. az emelőnek pontozott vonalakkal rajzolt legmélyebb helyzetében, melybe .az az (1) kenőtest megfelelő mértékű elkopása után jut. Minthogy pedig a (15) rúgó új (1) kenőtest beillesztésekor, tehát a (16) emelő teljesen fölfelé forgatott helyzetében legjobban van megfeszítve (széthúzva), az emelőnek a kenőtest kopása arányában végbemenő sülyedésekor pedig fokozatosan meglazul, miközben azonban, mint fönt említettük, a rugóerő forgató nyomatékának karja fokozatosan nagyobbodik, ezért a viszonyokat úgy lehet megválasztani, hogy a rúgó fokozatosan csökkenő húzóerejének forgató nvomatéka folvtonosan megközelítőleg állandó maradjon és így természetesen az (1) kenőtest is folytonosan megközelítőleg azonos nyomással szoruljon a kenendő (3) nyomkoszorúra. A (15) rúgó támadási pontja egyébként a (16) emelő egy (2Q) hasítékában nyugszik és a (16) emelő bizonyos mértékű elforgása után a hasítéknak a (17) forgás-' ponttól elfordított vége felé tolódik, ami szintén elősegíti a rúgóerő forgató nyomatéka karjának nagyobbodását a rúgó rrteg-1 avulásaikor és ezzel a forgató nyomaték körülbelül változatlanul maradását. A (16) emelő lefelé forgásának lehetővé tételére a (2) vezetöhüvelv oldalain meg-, fülelő hosszú (21) és (22) hasítékok vannak, melyekben a (16) emelő mozoghat. Ha az (1) kenőtest annyira elk'opott, hogy a (16) emelő a 2. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt legmélyebb helyzetét elérte, a kenőtesit még megmaradt részét, mely már túlságosan rövid, semhogy biztosan lehessen azt még vezetni, a (2) vezetőhüvelyből ki kell venni és új kenőtesttel kell pótolni. A kenőtest kopásának mert éke a (16) emelő mindenkori helyzetén kívülről könnyen fölismerhető.