70652. lajstromszámú szabadalom • Pillanatszerűen működő áramzárókészülék
lálmány szerint hasonló változtatással a i csillámló fénynek csupán a föltételeit állítjuk elő. A csatolt rajz 1. ábráján a találmánynak egy kivileli példáját tüntettük föl. A rajzon (g) betűvel a csillámló csövet, (k)-val a katodát és (a)-val az előbbihez koaxiálsan elrendezett hengeralakú anodát jelöltük. Az (1) vezetéket a (g) csillámló cső körüli tekerületekben rendeztük el úgy, hogy az ebben a tekerületekben folyó áram' által létesített mágneses mező a cső belsején áramlik keresztül. A cső által működtetendő (s) áramkör (pl. egy kiváltó , áramkor) szabad végeit az (a) anodához és a (k) katodához kapcsoljuk. Ha a (g) csővel az (s) áramkört zárjuk, ekkor az (r) rölé működni kezd és. a (t) áramkört zárja, amely pl. az (1) vezetékben fekvő kapcsoló szervekre gyakorolhat hatást. Az efféle berendezés villamos áram számára szolgáló pillanatnyilag működő maximalrölé gyanánt működik. Az elektródákhoz vezetendő feszültséget ugy kell megszabnunk, hogy á keletkező mágneses mező az (1) vezeték (maximális) áramhatárértéke számára oly nagy legyen, hogy a katoda várakozó sötét tere c*supán annyira rövidíttessék meg, hogy az áramnak az anódáról a katódára való átfolyáséi lehetővé tegye. Természetesen hasonló (szempontból kiindulva minimalrölét is állíthatunk elő. Ha az áram az utóbbi esetben egy bizonyos érték alá sűlyed' ekkor a működő csillámló cső katodájának sötét tere olyannyira megnyúlik, hogy a sötét tér várakozó " térre válik; ezzel az (s) áramkör (továbbá az (r) rölé segítségével a (t) áramkör is) megszakad. Az 1. ábrán föl tüntetett készülék villamos vezetékek túláram elleni védő berendezése gyanánt- szolgál. , Ha egy efféle túláram elleni védő berendezést még egy túlfeszültség elleni védő készülékkel egyesitünk, akkor villamos vezetékek oly Fülfeszültség elleni védő berendezését kapjuk, amelyet csupán oly túlfeszültség hoz működésbe, amely vagy nagy energiát fogyasztó zavarból keletkezett vagy pedig efféle zavarokat okoz. A 2. ábrán efféle védő berendezés egy kiviteli példáját tüntettük föl. A túlfeszültség ellen biztosító berendezés gyanánt a törzsszabadalomban ismertetett áramzárö berendezés szolgál. Az (s) áramkörbe, két, sorba kapcsolt (g) és (h) csillámló cső, tovább^ a (t) kiváitóáramkort záró (r) rölé van beiktatva,'amely azonban csupán akkor működik, ha mindkét (g) és (h) csillámló cső az áramot egyszerre bocsátja át. Az (1) vezeték energiát fogyasztó túlfeszültség-zavara e vezetékben az áramot növeli.. Ezáltal részben a (g) cső mágneses mezejének erőssége nagyobbodik. A mágneses mezőnek a (g) csőben végbemenő eme növélése a katoda várakozó sötét terének rövidítésére fordíttatik; más szóval a„(g) cső kigyullad. Az áramnak az (1) vezetékben végbemenő növelése másrészt a (d, d) fojtó [tekercsekben nagyobb feszültségesést eredményez, amely az (f) szikrapálya áthidalására elegendő. Az (f) szikrapálya működésekor, a hozzá párhuzamosan kapcsolt (p) rezgőkör gerjed és ezáltal a (h) csillámló csövet' meggyújtja. A (g) és a (h) csövek egyidejű gyújtása következtében a rölé működni,kezd és a (t) tűváltó áramkört zárja. 'Etóííépen szerkesztett védőberendezéssel a káros túlfeszültségü jelenségekkel mégzavatt területet hatásosan bekeríthetjük. E vezetékrészt, amelyet túlfeszültség ellen kívánunk megvédeni, mindkét végén egy-egy föntismertetett (jellemzett) védőkészülékkel kell határolnunk. A 3. ábrán efféle (n) védőkészülékkel ellátott (1) forgó áramú hálózatot tüntettünk föl, amelyben az (u) alállomásokat védjük meg oly túlfeszültségü hullámok ellen, amelvek a vezetéket két alállomás i ' ^ .
