70501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasércekből, torokporból és effélékből brikettek készítésére alkalmas vastartalmú kötőanyag előállítására

2 — mabb és egy durvább részre bontjuk szét és a finomabb részt, többé-kevésbbé szívós iszap alakjában, égetett, szárazon megoltott mésszel keverjük össze, lehetőleg gondosan és bensőleg. Azután ezt a keveréket magas hőfokra hevítjük*, miközben a zsugorodás bekövetkezését meggátoljuk. A könnyen szétdörzsölhető anyagot azután esetleg, ha szükségesnek látszik, újból finom porrá zúzzuk, mire a vasérc maradványával (másik, durvább részével) összekeverjük és formákba (brikettekké) sajtoljuk. Úgy is lehet azonban eljárni, hogy égetett meszet megőrölünk és ezt az őrleményt a vasérc leiszapolt részévéi, szárazon megoltjuk, mire az anyagot, gondos átkavarás után, valamely a zsugorítási hőfok alatt fekvő hőfokra hevítjük. Lényeges mindenkor az eljárás szempontjából, hogy mindenekelőtt, az alkalikus komponens igen bensőleg kevertessék össze a finoman iszapolt vasoxiddal é3 azután az említett hőfokra hevíttessék föl. A jelen eljárás további kiképzése közben I már most azt is megállapította föltaláló, hogy 1 mészbázisos kőzetű számos vasércfajta red- | ves alkatrészei önmagukban véve már tar- ! talmazzák a vasoxidban dús, magas bázici- j tású aluminiumszilikát kötőanyag előállítá- | sára szükséges valamennyi keverékalkat- ! részt. Ekkor természetesen csak arra van ! még szükség, hogy az érc ezen redves al- ; katrészeit elegendő magas, de a zfiugorí- j tási hőfokon alul lévő hőfokra hevítsük, j hogy belőlük, minden további hozzáadás ; nélkül, nagy mértékben lekötésre képes anyagot állítsunk elő, mely megfelelő tinóm őrlés foganatosítása után, arra is fölhasználható, hogy vele ugyanannak az ércnek egyéb redves alkatrészeit, vagy más eredetű ércek ilyen alkatrészeit, brikettállás céljából, bekössük. Ha, ami gyakran előfordul, az érc olyan gizdag mészben, hogy az izzítás, finomra őrlés és formá'ás után a meszes leűzés jelensége lép föl, akkor csak arra van szükség, hogy az izzítás után, de a finomra őrlés előtt, a kötőanyaghoz megfelelő raenyuyisógű ne.u izzított, vasoxidban gazdag redves ércet keverjünk. A mész azután ebben szénsavas mész gyanánt telítve van , (le van kötve), a vasoxid azonban szabad és kötőképes állapotban van. Ez a vasoxid tehát az érc izzított részmennyiségének fölösleges marómeszét azonnal lekötni és a leűzési jelenségek föllépését meggátolni képes. Az eljárás további kiképzése föltalálónak tanulmányok és számítások alapján nyert azon megismerésen alapszik, hogy ha a kötőanyag alkatrészeit csupán a kohósítandó vasércből vesszük, olyan nagy műszaki és gazdasági előnyt kapunk, hogy a vasércek brikettálása csak ezzel lesz igazán nagy mértékben életképes. Az eljárás további kiképzése azután olyan ércekre vonatkozik, melyeknél a redves alkatrészékben a inészbázisos alkatrészek, a vasoxidos alkatrészekkel szemben, túlságos kis mennyiségben vannak jeleo. Az ilyen érceknél elektromágneses elkülönítés beiktatásával, mindenesetre azonban széllel való szitálással vagy effélével kapcsolatban a fölöslegben jelenlévő vasoxidos alkatrészeket a redves alkatrészekből kiválasztjuk úgy, hogy a megmaradó, kevésbbé mágneses ércmarad ványf, egyszerű izzító művelettel lekötésre képes kötőanyaggá lehet átalakítani. Az ércosztályozás és a mágneses elkülönítő művelet emellett, a jelen találmány szerint, célszerűen úgy foganatosítandó, hogy a redves alkatrészek földolgozásával, az ércet nagyobb számú, egymástól különböző vegyi összetételű egyes fajtára osztjuk szét, pl. vastartalmú, mészbázisos és túlnyomóan kovás kőzetre és hogy ezekből az ércfajtákból a mészbázisos alkatrészeket, esetieg külön vasoxid vagy timföldtartalmú vagy kovás pótlékok hozzáadásával, kötőanyaggá dolgozzuk föl. Az eljárás további kiképzése végül az érc szétaprítasának foganatosítására vonatkozik az elkülönítés megindítása céljából oly módon, hogy az ércet pörkölő (égető) műveletnek vetjük alá. mely úgy oxidálóan, mint redukálóau alakulhat és melyhez