70496. lajstromszámú szabadalom • Mágneses elkülönítő a nyersanyag mozgási irányában egymás mögött ágyazott mágneszónákkal

lak mennekmindegyik mező mindegyik , póliusábóla megfelelő (35) gyűrűben vé- j gig a szomszédos mezők ezen gyűrűnek megfelelő pólusaihoz is. Ebben az esetben célszerű a (35) gyűrűket nem egy darabból készíteni, hanem egyes mágneses részekből képezni, melyeket légrések vagy más, nem mágneses anyag választanaik el egymástól. Ekkor megfelelő kis részmezők keletkeznek, melyek mihelyt az illető hely kíilép egy főmágnesmező hatásköréből, mágnjességüket gyorsan annyira elvesztik, hogy a vonzott anyagot könnyen leejtik. A rajzolt elrendezésnél a mágneseknek a gyűrűkre irányuló ereje fölfelé hat. Hogy ezt az erőt egészen vagy részben megszüntessük, a (32, 33 és 34) mágneseknek olyan alakot is adhatunk, hogy aizok mindenekelőtt nem a (35) gyűrűk fölső vízszintes fölületeire, hanem ezek függélyes fölületeire hassanak. Megfelelően módosított anyagbevezető és fölfogó szerkezet esetén a berendezés úgy is mó-. dosítható, hogy a (32, 33 és 34) mágnesek az ekkor helytálló (35) gyűrűk körül körben forognak. A 9. ábra egy zónaelkulönítőt mutat több munkamezővel és egyetlen függélyes tengely körül forgó (38) kivezető dobbal. Mindegyik főmező két zónából áll, melyeket az elállítható pólussarukkal ellátott (39. 40,' 41) pólusok képeznek. A (41) pólust a (4) tekercs gerjeszti. A (8) csatornán ál bevezetett mágneseis anyagót esése közben a zóriák kiválasztják és ez az anyag két-két főmező közt, fajták szerint elkülönítve vagy együttesen hull le vagy pedig leöblítéssel vagy más szerkezetek segélyével távolítható él a (38) dobról. A 10. ábrán latható többszörös elkülönítőnél egy kúpalakú, körben forgó (42) anyagfölvivő és kivezető test mozog a magnesnuezők fölött, melyeket általában azonos módon létesítünk és szabályozunk, . nunt. a 9. ábrán látható elkülönítenél. Ahelyett, hogy az anyagot, mint a leírt 1 elkülönítökniel, először a leggyengébb, azuCán pedig a legerősebb zónákban engedjük jutni, lehet az anyagot először a,legerősebb zónán keresztül vezetni. Olyan elkülönítőknél, melyek szabadon lehulló anyaggal dolgoznak, pl. ugy érhető ez el, hogy az összes, az első és legerősebb zónában vonzott mágneses anyagból csak az erősen mágneses anyag jut, mihelyt az első zónán keresztülhullott a gyengébb zónába és ezáltal esési pályájából kitéríttetik, míg a gyengén mágneses anyagra ható erő nem elég erős többé, hogy eát elterelje Ily módon tehát a két mágneses anyagfajta egymástól elkülönítve hull le és külön fogható ís föl. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mágneses zónaelküílönítő növekedő vagy csökkenő erősségű zónákkal, azáltal jellemezve, hogy valamennyi mágnespólus, melyek a zónák szabályozása céljából célszerűen egészben vagy részben elállíthatok, az anyagbevezető csatorna egyik oldalán van elrendezve. 2. Az 1. pontban igényelt mágneses zónaelkülöníto foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a mágnespólusok egymás fölött vannak elrendezve úgy, hogy1

az elkülönítendő anyag szabadon eső pályájából ugyanazon irány felé vonzatik, erősen és gyengén mágneses ariyagra elkülönítve. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt mágneses zónáieSkülöníítő fogairaítosítáísi (alakja, azáltal jellemezve, hogy egy vagy több zónamezőben két mágnespólus közt lévő, az anyag mozgási irányában mért távolság szabályozható úgy, hogy nemcsak az anyagra való mágneses behatás időtartama, hanem mindegyik zóna mágneses erőssége is a nyersanyag jellegének megfelelően beállítható. 4. Az 1—3. pontban igényelt mágneses zónaelkülönítő foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a pólusdarabok, melyek a zónamezőho^szuság szabályozása céljából az anyag mozgási irányában eláHíthatók, önm'agá-