70496. lajstromszámú szabadalom • Mágneses elkülönítő a nyersanyag mozgási irányában egymás mögött ágyazott mágneszónákkal

sége, a nyersanyagnak permeeabilitása saerint történő elkülönítése céljából, tetszőlegesen *szabályózható úgy, hogy a zónamezők mágneses erőssége a nyersanyag bevezetésének irányában növekedhetik vagy csökkenhet. A zómaínezök mágnesességének ,ez a szabályozása emellett tetszőleges módon, pl. a zónák pólu- | $ain elrendezett pólussaruk kölcsönös oldalirányú eltolásával vagy e pólusok' iíak a nyersanyag bevezető csatornájához képest Való eltolásával, történik. A pólusélek oldalirányú eltolásának, az a lényeges előnye van, hogy minden egyes zóna szabályozható úgy, hogy módunkban van, hogy mindegyik anyagfajtára bizonyos ideig az illető mágneszónát engedjük hatni. A nyersanyag bevezető csatornájának a mágnese felé való elállításával is szabályozható részben a mágnesek befolyása áz anyagra. Lehet továbbá a zónapólusokat a mágnesmező szabályozása céljából lenghetően is elrendezni. Lehet több vagy valamennyi elállítási módot együttesen is alkalmazni. Az együttműködő póluspárok egymástól való távolsága', a jelen új elkülönítőnél, csak az anyag mágneses tulajdonságaitól függ,, de nem annak szemcsenagyságától is. Az ilyen elkülönítő tehát előnnyel használható főleg durva szemcséjű anyagokhoz. Az ilyen aránylag nehéz testeknél különös előnye a jelen tff elkülönítőnek, hogy az együttműködő pólusok vonzóerejüknek nem különbségével, hanem I összegével hatnak1

az anyagra. Emellett aiz elkülönítő akár dobelkülönítő, akár gyűrűs vagy szalagos elkülönítőként képezhető ki úgy, hogy a vonzott anyag kivezetése akár a nyersanyagbevezetés irár nyában, akár erre keresztirányban történhetik. A mellékelt rajz 1., 2. és 3. ábrái három, különböző mágneses felépítésű dobelkülönítőt mutatnak keresztmetszetben. Az 1. ábrán látható (1, V, 2 és 3) zónamágnespólusok közül az (1) és (l1

) pólu. sokat a (4) tekercsek gerjesztik. A gerjesztés azonban más módon is történhetik, pl. csak egy tekerccsel a négy pólus valamelyikén vagy a (3) és (l1

) pólusokon ülő tekercsekkel s. i. t. Az (1, l1

, 2) pólusok oldalirányban eltolható (5) pólusokkal bírnak, melyek segélyével a zónamező erősségének szabályozhatók. A (2) pólus, további szabályozás lehetővé téte| lére a nyersanyag bevezető csatornája felé is elállíthat óan van berendezve. A (3) pólusnak nincs szabályozó berendezése. Továbbá az egész mágnestestet a (7) dobban a (6) csap körül el lehet forgatni úgy, hogy a nyersanyag nemcsak úgy, mint a rajzon látható, hanem szükség esetén a (7) kivezető dob valamely más helyén is bevezethető. A (7) kivezető dob mágneses vagy nem mágneses anyagból lehet készítve vagy mágneses anyag nem mágnessel váltakozhatik benne. A" zónaimiezőket itt a nyersanyagáram irányában fokozatosan nagyobbodó erősségűre állítjuk be. A leggyengébb (2, l1

) zóna a (8) csatornán át bevezetett nyersanyagból csak a legerősebben mágneses anyagrészeket választja ki. Erre rakódik azután az (l1

, 3) zónában a gyengébben, . majd erre a (3. 1) legerősebb zónában a leggyengébben mágneses anyagrész. Az anyag kivezetése úgy történik, hogy (9)nél a nem mágneses, (10) és (ll)-nél a leggyengébben és ©rösebben mágneses, (12)-nél pedig a legerősebben mágneses anyagrész hull le. A pólussarukat célsze-I i»ien a (7) dob forgási irányában fekvő élekkel látjuk el,' hogy ezeken az erővonalakat tömörítsük. Amint látható, a pólus/ saruk egymástól való távolsága semmi vonatkozásban sincs a szemcsenagysággal, csak az anyag mágneses tulajdonságaitól függ az. A 2. ábra két zónamezővel bíró dobelkülönitöt' mutat. A három pólus közül a (13) és (15) pólusok oldal- és magassági irányban elállíthatok, míg a (14) pólus cisak magassági irányban elállíthatóan van elrendezve. Gyenge mágnesmező keletkezik a (13) és (15) és erősebb a (13) és (14) pólusok közt úgy, hogy az erősen