70491. lajstromszámú szabadalom • Szabadon futó fékagy kerékpárok számára
kásos módon el nem forgathatóan köthető össze, az agy belseje felé a (10a) toldattal van meghosszabbítva, mely a (10) toldattal azonos alakú. A (10a) toldat és az (1) agy között elrendezett, váltakozva ezen (10a) toldattal és az (1) agyhüvelylycl összekötött (11a, 12a) korongcsoport ugyanoly foganatosításét, mint a hajtóművön elrendezett (11, 12) korongcsoport úgy, hogy mindkét elrendezés a 2. ábrán föltüntetett keresztmetszetnek felel meg.' A (6, 10) hajtóművön elhelyezett lemezcsoport a hajtó kapcsolatot képezi a hajtómű és az agy között, míg az (5) csapágykúp (10a) toldatán elrendezett lemezcsoport a féket képezi; ezen utóbbi csoport a (10a) toldaton a (16) fcszítőgyürű által van leesés ellen biztosítva; hasonló biztosítás alkalmazható a hajtó kapcsolásnál is. A (10) toldat belső végén a pl. lapos menetű (17) csavarmenet van alkalmazva, mely egy rövid, hüvelyszerű (18) kapcsolótest megfelelő anyamenetébe kapaszkodik. Ez a (18) test az (1) agyban a hajtó kapcsolás és a fék között tengelyirányban eltolható; egyik végén a (10a) toldatra ható (19) súrlódó test van elrendezve, mely célszerűen rúgós és tetszőleges ismert elrendezésű lehet; föladata abban ál, hogy a lúivelyalakú (18) kapcsolótesl forgását némileg megakassza, hogy az a hajtómű forgásiránya szerint a hajtó kapcsolás, illetve a fék felé tolódjon el annyira, hogy eme szervekre támaszkodik és a megfelelő lemezcsoport korongjait egymáshoz szorítja. Ez ■ a hatás nagyobb biztonsága kedvéért a (18) kapcsolótest mindkét végén (23, illetve (20) kapcsolóberendezéseik, még pedig a jelen foganatösítási példánál fogas kapcsolások vannak elrendezve, melyek a hajtó kapcsolás, illetve a fék megfelelő cllenkapcsolásaíval jutnak kapaszkodásra. Ezek az ellenkapcsolások az illető lemezcsoportok erősebbre szerkesztett végső korongjainak egymással szemben lévő oldalain vannak alkalmazva. A hajtó kapcsolás végső (21) korongja az agyhüvellyel van összekötve, míg a fék (22) végkorongja a (10a) toldaton el nem forgathatóan van elrendezve. A (17) csavarmenetek célszerűen jobbra fordulók, ami által a szabadon futó fékagy következő működési módja adódik. Ha a (7) lánckerék a kerékpár elöremozgásának értelmében forgattatik, a (18) kapcsolóhüvely a hajtó kapcsolás felé csavaroltatik, melynek korongjait összeszorítja úgy, hogy az (1) agy a (6) hajtóművel kapcsoltatik és a hátsó kerék meghajtatik. Ha a hajtókerék nyugalomba hozatik azáltal, hogy’ a kerékpározó a taposó forgattyúkat megállapítja, a továbbfutó hátsó kerék (1) agya a (18) kapcsolóhüvelyt ugyanezen értelemben magával viszi és a (17) csavarmeneten bal felé csavarolja, míg a (23) kapcsolás nyittat’ k. Ez iaz agy szabadon futó helyzete. Ha a (7) kereket hátrafelé forgatjuk, a (18) kapcsolóhüvely a (22) koronggal a (20) kapcsolás útján köttetik össze, mire a fék (Ha) és (12a) korongjait egymáshoz szorítja, ami által az agy forgása megakasztatík. A (18) kapcsolóhüvely mindezen mozgásai a (19) súrlódó fék által vezéreltetnek. A szabadon futó fékagynak két elkülönített lemezcsoporttal való különleges elrendezése a (18) kapcsolóhüvelynek' végső helyzetei között csak igen csekély tengelyirányú mozgását engedi meg úgy, hogy a kerékpározó mindig ura a kerékpárnak. Két elkülönített lemezcsoport és eg} ’ ezek között mozgatható kapcsolószerv alkalmazása nélkülözhetővé teszi az egyes korongok nagvobb tengelyirányú mozgását, melynél könnyen lép föl fönnakadás és megszorulás, valamint a vezetékek elkopása, mert ezen szerkezetnél a korongok * csak kevéssé távoznak munkahelyzetükből. A szabadon futó kapcsolás és a fék munkájának váltakozása, továbbá a fék oldásánál gyorsabb hűtést és megbizhatóbb működési módot is eredményez. .V két lemezcsoportnak az agy egyszerű volta és könnyű elöállílhatósága tekintetében az az előnye is 5jan, hogy a hajtó kapcsolás és a fék korongjai egverflők lehetnek,
