70349. lajstromszámú szabadalom • Kerek kihúzóasztal
_ 4 — nyomás által egyik vagy másik irányban igen könnyen' mozgathatók. Természetszerűleg a szegmensdarabok mindegyike" számára, annak túlsúlya ellenében ható több (6) rúgót és ahhoz tartozó emeltyű gyanánt működő (5, 1 és 2) ' részt alkalmazhatunk. Ezekután még hátrányt képezne az, hogy ha az (r, rl) szegmensek csak anynyira volnának az asztal alá lebillenthetok, hogy azoknak súlypontja függélyesen a (t) forgástengely alá kerülne, mert ebben a helyzetben az asztalhoz ülők még könnyen megsérthetnék a lábaikat. Ezt meggátlandó, célszerű a szegmenseket ezen függő helyzeten túl is kibillenteni úgy, hogy a 7. ábrán teljes vonallal rajzolt helyzetben kerüljenek. Minthogy azonban a kihúzólapok kihúzásánál a szegmensek saját súlyuk alatt csak lefelé billenhetnek, azért azok egy más erő alkalmazása nélkül csák függőhelyzetbe volnának hozhatók, amely helyzetnél a szegmensek súlypontja függélyesen' a (t) tengelyek alatt foglalnak helyet, mivel a szegmensek súlya természetszerűleg csak. lefelé, nem pedig fölfelé is irányúló kilendülést idézhet elő. Erre nézve azonban már említettük, hogy a szegmensek lebillentése folytán a (t) tengelyeknek az (1, 2 és 5) részek közvetífése útján való elforgatásánál! a (6) rúgó erősen megfeszíttetik. Ha már most az (1) kar úgy van a (t) tengelyen beállítva, hogy az (5. ábrán) rajzolt helyzetéből, mihelyt az (rl) szegmens elérte legmélyebb helyzeitét, annyira kilendíttetik balra, hogy a (t) tengelyről az (5) kar irányára merőlegesen vont függélyesen túl" jut, akkor a fölhalmozott rúgóerő az (5) kar közvetítésével most már úgy hat az (1) emelőre, hogy annak tengelyét még tovább kilendíti balra és ezáltal a szegmens fölemelkedését idézi elő. Minthogy azonban a rugónak a szegmenst az asztal használatának egész ideje alatt Hátrafelé fölemelt helyzetében kell tartania, könynyen bekövetkezhetnék a rúgó meggyöngülése, míg másrészt a kilíúzólapok betolásának kezdetén, amikor az (1) emelő ax 5. ábra szerint isimét jobbra kell hogy kilendüljön, a (6) rúgót újból meg kell feszíteni, ami által a kihúzólapok betolása kezdetben nem jelentéktelen mérvben meg lesz nehezítve. . Hogy már most a szegmenseknek hátrafelé való föllendítésénél a kihúzott lapqk tolómozgását jobban ki lehessen használni és a lapok betolását a kezdeti stádiumban megkönnyítsük, erre a 6. és t. ábrán föltüntetett elrendezés szolgál. Az (y) kulisszákon ívalakban meggörbített (z) fölfutóemelők vannak olykéjp lengethetően elrendezve, hogy a 6. ábrájit bemutatott helyzetben egy orr által támasztatnak a csuklónál ügy, hogy ebbcftl a helyzetükből csak fölfelé lendíthető ki. A (z) emelők már most az (y) kulisiszák oly helyein vannak elrendezve, hoglv az emelő alsó vége a kihúzólapok kihúzásánál a szegmenst hordozó (u) kar alá kezd nyúlni, amikor a szegmens a 7. ábrán pontozottan föltüntetett függő helyzetét elérte, amely helyzeténél a súlypont a (t) tengely alatt fekszik. Ha most a kihúzólapokat tovább húzzuk kifelé, akkor a (z) emelő rézsútos fölfutófölülete az (u). kart és a vele összefüggő szegmenst. megemeli, míg csak a 7. ábrán, teljes vonalakkal jelölt helyzetét el nem érte. A (z) fölfutóemelők alkalmazásánál a görgős (1) kart az (5) nyomókarhoz viszonyítva úgy állíthatjuk be, hogy ez görgős kar körülbelül csak akkor kerüljön az (5) nyomókarra merőleges helyzetbe, amikor a kihúzólapok teljesen ki vannak húzva és a szegmensek a 7. ábrán föl tüntetett legmagasabb helyzetet foglalják el az asztal • alatt. Ekkor tehát a (6) rugók legjobban meg vannak fe' szítve anélkül, hogy a szegmensekre viszszalendítöleg hatnának, minthogy az (u> karok a (z) emelőkön nyugosznak. A megfeszített rugók azonban működésbe lépnek, amennyiben erejüket n szegmensekre viszik át, mihelyt a kihúzó -lapokat betoljuk és emellett a (z) emelőket az (u) karok alatt visszatoljuk. A (z •
