70329. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzás monolitikus betonépületek előállításához
- i -amint az a 2. ábrán (34) Helynél látható •és amelyet (35, 36) saroklemezekből és (1) elemekből képezünk. Ezen alkatrészeket egymás közi a« (36') és (36") «feögletvasakkal, a többi alkatrészekkel pedig (12) tolókák révén kötjük össze. A körtő belsejét tűzálló agyagból készült téglából rakjuk ki és az végleg benmárád a betonban. A-födelet (37) I-tartók hordják, amelyek végei úgy vannak elrendezve, hogy ii (12) tolókák fölső sorára fölfekszenek • és helyzetükben (38) laza csapszogék segélyével vannak biztosítva, amelyeket a ^; 12) tolókákban és az I-tartók karimáiban lévő lyukakon dugunk keresztül (2., 7. és 14. ábra). Ezek a lyukak a tolókákban kb. 1.2 m.-nyire vannak egymástól é&. az I-tartókat- egymással párhuzamosan rendezzük el. Ezen I-tartókra vannak rárakva a rendes (!) elemek. A zsahizás két falának távolságát úgy szabjuk •meg, hogy meghatározott számú elemek illenek a belső falsíkot határoló lemezek karimái közé. A (38') alátétek. olyan vastagok, ho^y ezen fadéllemezeket az I-tartók fölső íölületével egy szintbe hozzák. Ezek az nlálétek mindegyik I-tartó végei alatt vannak (7. és 14. ábra). Ha a beton már shegszilárdult, eltávolítjuk ezen alátéteket. Ezáltal az 'I-tartók a födéltől a tolókákra esnek, mire a födéllemezeket konynyen leszedhetjük a tartókról. • Láthatjuk az 1. és 8. ábrákból, amelyek ' ih ajtószerkezetet föltüntetik, hogy ez oldalsó (39) és fölső (40) ajtólapokból áll, amelyek a belső és külső zsaluzás lemezeinek karimáihoz kétrészű (6) ékkötéssél- vaunak hozzákapcsolva. A (6) ékkötések áttiyúlnak az ajtólapok, valamint a belső és külső zsaluzás négyszögletes nyílásain. Ily módon egy tömör szekrény képződik, amelyben öntés közben szétterjed a beton úgy, hogy az ajtólapok távola sálának megfelelően kész falakkal biró ajtónyílást nyerünk. • Az ajtónyitásnak még az a hatása is hogy egy olyan nyílást nyújt, amelyen át mindenkor szabadon hozzáférhetünk a zsaluzás bélsejéheA és amelyen keresztül a belső zsaluzásnak az oldalfalakat és a födémet határoló elemeit á beton megszilárdulása után eltávolíthatjuk. Az ablaknyílások és párkányok számára rövid (42) lemezeink vannak (1. ábra), amelyek az elemekkel a szokott módon vannak egybeillesztve és összekötve. Egy külön (44) ablaklemez az (1) fallemézek hatarsíkjába illesztetten vízszintesre van fektetvé: A fölső és oldalsó (45, 46) ablaklapokat az elemek oldalkarimáira erősítjük (1. és 7. ábra). Ezen lápok pontosan ráillenek azon szögletvas szabad szárára, amely a faltérbe belenyúlik (7. áöra;. A (42) lemezékl fölső végére j(47) párkánylap van ráerősítve, amely keskenyebb, mint a lemezek karimaszélessége. Ily módon egy kiugrás képződik, amely az ablakpárkány előréállását idézi elő. A (48) helyen (7. ábra) egy közönséges ablakkeretet teszünk a belső és külső zsaluzás közé és fölül mfeg oldalt hozzáerősítjük a (45, 46) ablaklapokhoz. Öntés közben a beton az ablakikéret, körül jut és megtartja azt helyzetében á zsaluzás eltávolítása után. Az alí5o párkánylemez kiugrása folytán egy kis (49) hézag képződik, amelyen át a fal megöntése közben betont öntünk be, hogy kitöltsük azt az'U-alakú szabad teret, amely az ablak alatt egyébként kimaradnia. Ez azért van, mert a beton öszr szegomolyödik és megszorulhat, amikor a betontömegek mindkét irányban fölfelé nyomják. Annyi betont öntünk még be, hogy a párkány síkja egy szintbe kerüljön a párkánylap fölső élével. Ezt a betont vakol ószerszámttial megmunkáljuk és egy kiugró ablakpárkányunk lesz, amely a ház falsíkjához képest előreáll. AT ház oromzatát a 13. és 14. ábrák szerint állítjuk elő. Egy sorozat (52) gyám készül két-két hosszú szögletvasból, amelyek egymással csuklósan vannak összeállítva és a külső zsaluzas mentében ,kb. 1.2 m.-enként elrendezve. E célból a szegélyező . öviemezek alsó Earínjájában, va^ lamint1 az elemek óldalkarimáiban még-' $
