70313. lajstromszámú szabadalom • Cipő

sel történik. Célszerű réteges furnérból való két vendégtalpai; alkalmazni, amelyek csava-r rokkal erősíthetők össze s a felsőrésznek közéjük hajtott része kifeszíttetik. A vendégtalphoz azután fölülről beeresz­tett csavarokkal erősíthető a járótalp és a sarok, melyek szintén fából készülnek. A talpat tömör fából is lehet készíteni, elő­nyosebb azonban a talpnál is keresztben egymásra enyvezett több faréteget alkal­mazni. Ezek a részek (talp és sarok) kopás és nedvesség ellen célszerűen a fa telítése által biztosíthatók, A fatalpat és fasarkot alkalmas megmunkálás, vagy betétek által úgy alakíthatjuk, hogy a fának kopogó hangja megszűnik. A betétek pl. gummi­darabokból állhatnak. Az elkopott sarkat, vagy talpat természetesen el is lehet távo­lítani és újjal pótolni. Az is világos, hogy a találmánybeli sarok és talp igen olcsó és a kevéssé tehetősnek is. lehetővé teszi, hogy állandóan tiszta és rendes lábbelit viseljen. Az új cipő, amely mindenféle alakban készíthető, a nedvességgel szemben semmi­vel sem érzékenyebb, mint a bőrcipő. A lábat azonban jóval melegebben tartja, mi­vel a fa tudvalevőleg egyike a legrosszabb, hővezetőknek. Mellékelt rajzon az 1. ábra oldalnézetben, a 2. ábra részbeni függőleges métszet­hen, a 3. ábra pedig fenéknézetben tünteti föl az új cipőt. Az (a) szár és (b) fölsőrész vitorlavászon­ból készült. A két (c) ós (d) vendégtalp (lásd az előbbiekhez képest nagyobb lép­tékben rajzolt függőleges keresztmetszetet föltüntető 2a. ábrát, is) mindegyike kereszt­ben egymásra rakott és összeenyvezett hat­hat furnérrétegből áll. A fölső (e) vendég­talp az alsó oldalának szélén körülfutó ki­vágással van ellátva, amelybe a fölsőrész­nek behajtott (e) szegélye fekszik s enyve­!1 rajzlap zéssel és szögezéssel erősíttetik be. A (c) vendégtalphoz simul azután az alsó (d) ven­dégtalp, melyet az ismert rámás talpú cipők utánzására elül és oldalt a (c) talp szegélyén túl kiugrani engedünk. A két talpat (f) csavarok erősítik össze. Azon a helyen azután, ahol a láb járás kQzben meghajlik, a (c) és (d) vendégtalpat csuklósan moz­góvá tesszük. Ez a hely a 2b. ábrán a többi ábrához képest nagyobb léptékben van föl­tüntetve. Mint itt látható, a vendégtalpak megszakított részei vitorlavászonból való (g) hevederek kötik, csuklósan össze. A furnérrétegek megfeléíő kivágásaiba enyve­zett hevedereken is célszerűen áthatolnak az (0 csavarok. Hogy a tisztátlanság ne tapadjon az alsó csuklóba, illetőleg hogy tisztítása könnyebb legyen, a hátsó csukló­rész (h)-nál le van gömbölyítve. A (c) és (d) vendégtalpakhoz azután a fölülről böeresztett, kellő erősségű (i) fa­csavarok erősítik a (k) sarkot és (1) járó­talpat. A járó talp a vendégtalpnak termé­szetesen csakis a csukló előtti részét bo­rítja be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Cipő, azáltal jellemezve, hogy a vitorla­vászonból vagy hasonlóból álló fölső- és szán-ész keresztben egymásra fektetett és „enyvezett fafurnérrétegekből álló ven*­dégtalpra van prősítve, és a vendégtalp a láb járás közben való meghajtásának megfelelő helyén csukló által mozgé­konnyá van téve, mimellett a (célszerűen, egymásra keresztben enyvezett faréte­gekből álló) sarok és járótalp csavarokéi kai van a vendégtalpra erősítve. 2. Az 1. alatt igényelt cipő foganatosítás! alakja, azáltal jellemezve, hogy keresztbe rakott és összeenyvezett rétegekből két vendégtalp van alkalmazva és a fölső­rész alsó szegélye a két vendégtalp közé van behajtva és beerősítve. melléklettel.) MUAS RÉSZVÉNY TÁR8A8ÍO NYOMDÁJA BÜDAP66TG**

Next

/
Thumbnails
Contents