70258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nikkelrézkénesőben és más termékekben tartalmazott réznek nikkeltől és réztől való elválasztására
ként, szenet és szilíciumot tartalmazó nikkelrézanódák előállításáról van szó. A kén — 4—8%-nyi mennyiségben — az anóda előállításánál az ötvözetbe pörköletlen nikkelrézkéneskőnek, pörkölt és kilúgozott, nikkelrézkéneskőhöz való hozzá• adása által vezettető be. Abban az, esetben; hp.- a réz aránya a nyersanyagban csekély, az anyagot nem lúgozzuk ki és a szükséges mennyiségű kén az anyagban tökéletlen pörkölés által marad vissza. Hogy a cementálás a leírt módon kezelt fölüleien miért lép föl, míg az a frissen kapott fölületen nem következik be, valószínűleg" azon ténv folyománya, hogv ha a cementálásnak friss fölületet vetünk -alá, azon összefüggő fémes rézréteg képződik, melv a további cementálást legalább is részben meggátolja, míg az oly fölülét, mely előzőleg elektrolytos fürdő anódájaként használtatott, likacsos és fémiszappal, valamint szulfidokkal van födve, mimellett ezen a tisztátalan fölületen a cementálással kicsapott réz szivacsszerű massza alakjában rakódik le, melyen a folyadék keresztülhatolhat. Mindenesetre azonban a szivacsszerű massza a fölüléten a lemez szilárd részével fémes érintkezésbe Jut és így a cementálást egyszerűen növelt fölülete által segíti elő. A cementálás azonban rendes körülmények között a legjobb esetben is lassú és meglehetősen költséges, sikerült azonban az eljárás gazdaságosrágát azáltal jelentékenyen javítani, hogy a cementálóeljárásnak alávetett folyadék térfogatát csökkentjük vagy más szavakkal mondva, oly eszközök megállapítása által, melyek segélyével az elektrolytos cellában a savanyú nikkelszulfátöldat keringési sebessége lényegesen csökkenthető, ami által a cementálási folyamatnak alávétendő oldat mennyisége is megfelelően csökken. A cementálás költségei ugyanis a keringő oldat térfogatával és nem az oldatban lévő réz mennyiségével állnak egyenes arányban. Az elektrolytos cellában az anódát a katódától diafragma alakjában alkalmazott szűrő választja eU mely annyira átbocsátó vagy likacsos, hogy ha a keringésben lévő oldat mennyisége bizonyos határ alá csökken, a szűrési folyamat a szűrőnek csak azon részében megy végbe, mely a friss oldat bebocsátási helyéhez legközelebb fekszik. Ha a szürőműködés. szünetel, difiuzió lép föl és a katódarekeszbe réziónok jutnak, melyek a nikkelt tisztátalanítják. Ha pl. az elektródák körülbelül 60 cm. átmérőjűek és 90 cm. magasak és ha az oldat a katódarekeszbe fölülről lassan folyik be, csakhamar azt tapasztaljuk, hogy a fenéken réz mutatkozik és a katódalemez alsó részét tisztátalanítja. Ha a folyadékáram a rekesz fene•kén lép be, a diffúzió és tisztátalanítás fölül fog bekövetkezni. A találmány értelmében az oldatot a katódát tartalmazó térbe fölváltva fölülről és alulról vezetjük be, ami által nagy megtakarítást érünk el azon oldat menynyíségében, mely szükséges arra, hogy a réznek a katódarekeszbe való diffundálását és a katódalemezen kicsapott nikkelnek a réz által való tisztátalanítását meggátoljuk. Az eljárás kivitelét a következő példa kapcsán magyarázzuk részletesebben meg: Az elektrolytos cellában, mely savanyú nikkel szulfátoldatot tartalmaz, a megbontandó réznikkelötvözetből álló anódalemezt és egy katódalemezt rendezünk el, melyre a nikkel lecsapódik. A katódát és az anódát egymástól átbocsátó diafragma vagy szűrő választja él. A rézmentes savanyú nikkelszulfátoldatot a katódát tartalmazó rekeszbe fölváltva fölülről és alulról vezetjük be és az oldat a diafragnaán át egyenletes sebességgel az anódarekeszbe folyik, melyből az elektrolizált oldatot elvezetjük. Az oldat hozzáfolyatási irányát például óránként várakoztathatjuk. A művelet folytonosan végezhető, miközben a nikkel a katódalemezen ki-, csapódik. A műveletet mindaddig folytatjuk, amíg ezen a lemezen elegendő vastagságú bevonatot kaptunk, ezután a katódalemezt eltávolítjuk és a nikkelt róla eltávolítjuk. A nikkel lecsapódása közben