70171. lajstromszámú szabadalom • Többfázisú kollektoros gép

szültség közötti fáziseltolás önműködően beálló kompenzációját mutatja. A hatás tökéletesen szabályozható úgy, hogy a szög növelésével először kompenzálást és azután, ha a szöget tovább fokozzuk, túlkompenzálást érünk el. Ez a jelenség belső kompenzálásnak nevezhető és abból magyarázható, hogy az egyes statorfázisok a kefepáronként rövidre zárt szélesebb rótorszektorok által részben túl vannak födve, mely szektorok egyúttal a szomszédos statorfázisok fölé is helyezkednek és ezekre a kölcsönös fáziskülönbségből adódó, 90"-kal eltolt és az átfödés szélességétől függő mágnesezési komponenst nyomnak föl. Oly tulajdonságról van ezért szó, mely csak ezen többfázisú mótor specifikus tulajdonságát képezi. Az egyfázisú motornál pl. hasonló hatás kezdettől fogva elvileg ki van zárva, mert ott bármilyen elképzelhető elrendezéssel az áramoknak mindig csak 0 vagy 180"-nyi túlfödését érhetjük el úgy, hogy az áramok egymással Összegeződnek vagy egymásból levonódnak, de sohasetp adódhatnak össze mágnesezési komponenssé. A hatás helytálló és beállítható kefék elrendezésénél, amiről az 5. ábra kapcsán volt szó, teljesen önműködően áll be. Ha emellett még a helytálló kefék helyzetét is változtatjuk, a kompenzálás még tovább tetszés szerint szabályozható, pl. ügy, hogy valamely kívánt terhelésnél és fordulatszámnál a teljesítményi tényező pontosan 1 legyen. Az említett elrendezésnél az ott föltüntetett kétsarkú séma esetéri először is a mótor nyugalmi helyzetébén a szilárd és mozgatható kefék kefepáronként összeesnek vagy távolságuk csak kisebb szögnek felelne meg. Az indításnál a mozgatható keféket 'eltoljuk. Ezután oly kefehelyzet lép föl, melynél a mozgatható kefék a szomszéd kefepár szilárd keféivel esnek össze; a mótor emellett nem iramodik meg, hanem forgómezejű mótor tulajdonságait veszi föl. Ha a mozgatható keféket még tovább eltoljuk úgy, hogy a különböző kefepárok egymást keresztezik, a föntiekben leírt belső kompenzálás lép föl. Az a fordulatszám végül, melynél egy bizonyos kompenzálás föllép, meghatározott határokon belül választható, ha a szilárd kefék helyzete gyanánt nem a zérushelyzetet, hanem valamely ehhez eltolt helyzetet választjuk, illetve ezen keféket is beállítjuk. A kétsarkú sémában a rtagyobb kefeeltolás a különböző kefepárok kölcsönös kereszteződését vonja maga után. Többsarkú motoroknál, melyeknél csak equipotenciáilis helyzetek jönnek tekintetbe, ezt természetesen a kerületen való megfelelő elosztás és a kefepárok egy részének elhagyása által elkerülhetjük, mimellett a rotort szeriesztekercseléssel vagy párhuzamos tekercseléssel vihetjük ki és a sarkszámnak megfelelő equipotenciális Moidey-összeköttetésekkel láthatjuk el. Másrészt oly mótorok, melyeknél az indítási viszonyoknak nincs nagy jelentőségük, egyszerűség kedvéért az egyes kefepárok keféi között bezárt nagyobb szöggel vihetők ki. Ha ezen esetben az indítás az egész kefesorozat egyenletes eltolásával történik, akkor a kísérlet azt mutatja, hogy a mótor ugyan igen kedvezőtlen föltételek mellett indul meg, ezek azonban a terhelés nélküli vagy csekély terhelésű indítás számára kielégítők. Említettük már, hogy a mótorok generátorokként is használhatók, mely esetben az ismertetett belső kompenzáció különösen nagy előnyöket nyújt. A generátort a leírt módon önmagában öngerjesztően vagy, ha rótorába ezen fölül a statorfáizisokból még gerjesztőáramot is vezetünk, önmagában kompoundálóan vihetjük ki. Emellett a kefék állandó helyzetben maradhatnak, de a kefék beállítása által különböző hatásokat is érhetünk el, így pl. a kefék által bezárt szögnek kefepáronként való változtatásával az öngerjesztés!, feszültséget vagy kompoundálást változtathatjuk, míg a kefepárok tengelyének és az ezen tengelyek és a statorfázisok által bezárt szögnek változtatása által a ge-