70095. lajstromszámú szabadalom • Ajtókilincs
látható módon, égymásfölött elrendezett kicsákozott (4) bádogdarabokból állíthatjuk össze, amelyek (5) szögecsekkel foglaltatnak egybe. Á tövis kellő vastagságát megfelelő számú kicsákozott bádog egymásrahelyezése által érthetjük el. Az (5) összekötő szögeesek helyett csavarokat vagy más efféléket is alkalmazhatunk, vagy pedig a bádoglapokat egymással öszszeforraszthatjuk, hegeszthetjük vagy más alkalmas módon kapcsolhatjuk össze egy mereven összefüggő egésszé. Ha a tövist sajtolással, kovácsolással vagy más alkalmas módon egyetlen darabban állítjuk elő, úgy a középső részén lévő ékalakú részt már a tövis előállítása alkalmával képezhetjük ki. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál ékalakú (6) hüvelyt vagy ékalakú bádogdarabokat alkalmazunk, a melyek helyzetükben ugyancsak (5) szögecs segélyével vagy más alkalmas módon biztosíttatnak. Az (1) tövis (7) középrészének ékalakú kiképzése (1. ábra), annál fogva, hogy szükség szerint különböző mélységiig tolható be a (2) zárlemezbe, azt tág határok között teszi alkalbazhatóvá. Hogy azonban az ajtózár lyukbősége és a tövisvastagság közötti nagyobb különbségekkel is számot vessünk, a találmány szerint még kúpos (8) hüvelyeket is alkalmazunk, amelyek közül egyet vagy többet tolhatunk a (7) tövisrészre és ezáltal ennek vastagságát megfelelően növelhetjük úgy, hogy ugyanazon tövist használhatjuk bővebb lyukkal biró zárlemezekhez is. Az ékalakú (7) középrész két végén fekvő tövisrészek oldalsó (9) fogazással vannak ellátva, amely a tövis és a rátolható (11) kilincsnyomó összekapcsolására szolgái. E célból a föltüntetett kiviteli alaknál külön (10) hüvelyeket alkalmazunk (3. és 4. ábra), amelyek a (11) fogantyúval később leírandó módon oldhatóan vannak összekötve. E hüvelyek úgy vannak alakítva, hogy a tövisvég azokba szorosan beleillik. A hüvelyeknek két egymással szemben fekvő oldalán kicsákozás útján előállított befelé álló rugalmas (12) nyelvek vannak kiképezve, amelyek a tövisvégek (9) fogazásába kapaszkodhatnak. Minthogy a (9) fogaknak, hogy azok biztosan megkapaszkodhassanak, megfelelő mélységüeknek és több milliméter hosszúaknak kell lenniök, ennélfogva, ha cgupán egy rugalmas nyelvet alkalmaznánk, akkor a hüvely, ill. a kilincs rendszerint lazán ülne a tövisen, hacsak a rugalmas nyelv véletlenül nem csappan be közvetlenül a fogak egyike mögé. Ha azonban több rugalmas nyelvet alkalmazunk egymástól oly távolságban, amely egyenlő a foghosszal vagy annak többszörösével, hozzá adva a foghossz egy törtrészét (pl. Károm rugalmas nyelv alkalmazása esetén a foghossz V3 részét, hat nyelv alkalmazása esetén pedig a foghossz % részét) úgy, hogy a (10) hüvelynek a tövisvégre való rátolásánál a betolás mérve szerint más és más rugalmas nyelv csappan be. akkor a tövis és a kilincs közötti kapcsolat gyakorlati értelemben véve mindig szoros lesz, amennyiben a kettő közötti játék legfölebb a foghossz illető törtrészének felel meg. A (10) hüvely belső végén kihajtott (13) szárnyakkal bír, amelyek a kilincsnyomó belső homlokvégén alkalmazott megfelelő vájatokba belefeküsznek és ezáltal a Hüvelynek a kilincsnyomóhoz képest való elfordulását meggátolva a két rész között szoros kapcsolatot biztosítsanak. A kilincsnyomó ezen végén még egy csavarmenetes (14) fémsüveg van elrendezve, amely az 5. ábrán külön is föl van tüntetve, és amely a (11) kilincsnyomó megfelelő csavarmenetére csavarolható. A (14) süveg belső homlokfölületén lehajtott (15) peremmel van ellátva, amely a tövis átbocsátására való (16) nyílást Hagy szabadon. Miután a (10) hüvelyt a (11) kilincsnyomó furatába olykép helyeztük be, hogy a (13) szárnyak a "kilincsnyomó megfelelő vájataiba belefekszenek, akkor a (14) süveg fölcsavarolása által a (10) hüvely és (11) kilincsnyomóban rögzíthető. Hogy a (14) süvegnek a
