70085. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékrudazatutánállító szerkezet
Megjelent 1916. évi d ecember hó 27-én. MAGY. gfev KIR. SZABADALMI jgfj f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 70085, szám, v/b. dfeZTÁLY. M > Önműködő iékrudazatutánállitó szerkezet. DJURSON AXEL RUDOLF KONRÁD MÉRNÖK MALMÖBEN. A bejelentés napja 1916 január hó 12-ike. A jelen találmány önműködő iékrudazatutánállitó szerkezetre vonatkozik vasúti és közúti járművek fékszerkezeteinél a kerékabroncsok és a féktuskók közt lévő hézagok szabályozása céljából. A találmány lényegileg egy a fékszerkezet toló-, vagy vonórúdjai egyikén elrendezett csavarzárból jáll, mely, a fék minden egyes meghúzásakor, az említett hézagok csökkentése féljából, elforog, míg ellenben ez a forgás fékeződik, ha a fékszerkezetben feszültség és ebből eredőleg a csavarzár csavarmeneteiben súrlódási ellenállás lép föl, mire a csavarzárat forgató mechanizmus további mozgását egy engedékeny szerv veszi át. Minthogy ugyanis a fékszerkezet nem alkot merev rendszert, egyedül geometriai törvények nem határozhatják meg a szerkezet különböző szerveinek relativ mozr gásait. Gyakorlati kísérletek igazolták, hogy a fékhenger-dugattyú fékező útjának csak kb. egynegyedrésze felel meg a féktuskók mozgásának, mig annak többi háromnegyedrésze a fékrudazat hajlítására, nyújtására és egyéb alakváltozásaira használódik föl. Ebből következik, hogy akkor, — amint az rendesen történni szokott — az említett hézagok szabályozását a rudazatban lévő egy bizonyos szerv által megtett úttól tesszük függővé, ennek a szabályozás pontosságára befolyással kell lennie. Az enllített szerv útja ugyanis, a rudazat rugalmassága miatt, attól az erőtől is függ, mellyel a féket meghúzzuk, ami azt jelenti, hogy a fékszerkezet minden egyes szervének útja, a fék meghúzásakor, két, egymástól teljesen különböző periódus alatt megtett út összegének felel meg, mely periódusok egyike a fékezés megindításától az említett hézagok megszűnéséig, másika pedig ettől a pillanattól a fékezés végéig terjed. Az első periódusban az út hossza csak a hézagoktól függ, ellenben a második periódusban az úthossz a fékszerkezetnek az illető szerv és a féktuskók közt fekvő' részei fékezőerejének és rugalmasságának függvénye. A mondottakból következik, hogy ugyanaz a fékezőút kapható kisebb hézagokkal és erősebb fékezéssel, vagy nagyobb hézagokkal és gyöngébb fékezéssel és hogy akkor, ha a hézagok szabályozását kizárólag a fékszerkezet bizonyos szerveinek maximális útjától tesszük függővé, sohasem vezethet ez helyes szabályozásra, ha a fékezőerő nem mindig ugyanaz. A jelen szerkezetnél ezért a szabályo-"
