70076. lajstromszámú szabadalom • Védőbevonat fémtárgyakhoz és eljárás annak előállítására

ismerve ama körülménynek nagy fontosságát, hogv a cink százalékos mennyiségének a fürdőben állandóan ugyanazon fokon kell lennie, rövid időközökben folytonosan újabb csekély mennyiségű cinket adagolunk a fürdőbe, hogy a cinknek százalékos mennyiségét a fürdőben állandóan ugyanazon. — előnyösen közel a telítési -- fokon tartsuk. Ezen cinkadagpkat. célszerűen megömlesztett állapotban visszük a fürdőbe, hogy annak a fürdőben való föloldódását megkönnyítsük, emellett többnyire előnyös kissé több cinket adagolni be, mint amennyit a fürdővel való összeötvöződésre szánunk, mert ezt a fölös cinkmennyiséget, amely az edény szélein gyülemlik össze, a fürdő önműködően fölveszi oly mérvben, amint az ötvözetben lévő cink elfogy. Ilykép szabad cinknek jelenléte vagy hiánya indikátort képez, amely a munkásnak jelzi, hogy az ötvözet tartalmazza-e vagy sem a kívánt arányban a cinket. Annak következtében, hogy a cinket megömlesztve visszük a fürdőbe, ez utóbbinak hőmérsékletét, ha kívánjuk, a cink olvadási pontja alatt is tarthatjuk, ami nemcsak tüzelőanyag megtakarítást eredményez, hanem egyúttal cinkmegtakarítást is, minthogy a cink, ha ily alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk, nem párolog el oly gyorsan, mintha a fürdőt magasabb hőmérsékleten tartanók. További előnye a fürdő alacsonyabb hőmérsékletének, hogy a bevont tárgyak kihűlési ideje is megrövidül és hogy nehezebb bevonat keletkezik. A fürdő megújítása céljából abba ólmot, ónt', antimónt és cinket kell a megfelelő arányban adagolnunk. A leírt módon előállított bevonattal ellátott tárgyak analizálásánál kitűnt, hogy a bevonat cink-vasötvözetből való alaprétegből és azt borító és azzal egyesülő ólom-ón-cinköívözetből áll, mely utóbbi a külső bevonatot képezi. Kitűnt továbbá az is, hogy ólom egymagában, vagy ólom és ón, vagy ólom és antimón nem tapad könnyen a vasihoz vagy acélhoz, ha az ónt és antimónt kis százalékos i mennyiségben alkalmazzuk. A cink elj lenben, a vashoz való affinitása folytán, I könnyen egyesül a vassal és a keletkező ! cink-vasötvözet alapzatot képez, amelyhez az " ólom-ón-cinkötvözet már könynyen hozzátapad. A leírt módon előállított ötvözet igen jól ellentáll az időjárás és a savak behatásának és a vassal szemben elektropozitiv. Az ötvözet lágy, egyenletes bevonatot képez, amelv könnyen alkalmazható csapokhoz, lemezekhez és hasonló tárgyakhoz, és amint kitűnt, igen értékes bevonóanvagot képez vasöntvényekhez, különösen kovácsolhatóvá tett öntvényekhez. Minthogy a bevonatot alacsony hőmérsékleten hozzuk a bevonandó tárgyakra, az a kovácsolhatóvá tett öntvényeknek széntartalmát nem változtatja meg. A bevonatnak további előnye, hogy ko-' vácsolható és nem repedezik szét úgy, mint a közönséges galvánizált bevonatok a kalapácsütések alatt. A leírt foganatosítási módok természetszerűleg csak példaképeniek és a találmány keretén belül még sokfélekép változtathatók. SZABADALMI IGÉNYEK 1, Cinket tartalmazó fémbevonat vasvagv acéltárgyakhoz, azáltal jellemezve, hogy a bevoijat ólom, ón és Cink oly ötvözetéből áll, amely csekély mérvben elektropozitiv a vassal szemben és pedig ezen anyagok közül az ón 16 százaléknál kisebb, s a cink 5 százaléknál kisebb mennyiségben van jelen, míg a maradék ólom és emellett a cink százalékos mennyisége kisebb, mint az óné. 2. Eljárás az 1. igényben védett bevonatnak fémtárgyakon való előállítására, azáltal jellemezve, hogy a bevonandó tárgyakat egy fürdőbe hozzuk, amely ólomból és csekély százalékos menynyiségű cinkből áll, ónnak vagy antimónnak hozzáadása mellett vagy anélkül, mimellett a fürdőbe időközönként csekély mennyiségű cinket ada-