70057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kokszkemencéknek és hasonlóknak fölhevített gázok segélyével való egyenletes fűtésére

A kemencét gázok fűtik, melyek a ke- i rnencefalakban oly módon áramolnak fö- i lülről lefelé, hogy a kemence függélyes irányban három zónára osztottnak tekinthető. Természetesen a kemencét úgy is lehet szerkeszteni, hogy a fűtőgázok nem szükségképen fölülről lefelé, hanem más irányban haladnak. A fölső zóna nincs fűtve, hanem csak azon Hő hatásának van kitéve, amely a szenesítendő anyag forró tömegéből kisugárzik. A fölső ' zóna közvetlen fűtésének ez a hiánya biztosítékot nyújt az iránt, hogy a kemence kupolája, ahol a gázok a szenesítő kamrából való távozásuk előtt összegyűlnek, a szenesítő kamra hőmérsékleténél lényegesen alacsonyabb hőmérséklettel bír. A középső zóna közvetlenül van fűtve, azonban a hozzávezetett melegmennyiség alacsony mértéken van tartva azáltal, hogy a gázok egyenes és aránylag tágas csatornákban vezettetnek s ennélfogva a hő csak a külső gázrétegektől vonatik el, minthogy az érintkezési fölületek aránylag csekély kiterjedésűek. Az alsó zóna az, a rész, ahol a gázok melegük legnagyobb részét leadják, amennyiben a gázok folytatólagosan hőelvonó folületekhez ütköznek. Ezek a fölületek célszerűen úgy vannak elrendezve, hogy a Hőelvonás a gázok lefelé áramlása közben lényegileg egyenletes legyen, annak ellenére, hogy a gázok fokozatosan leülnek. •A kemencének fölső, lényegileg hevítetlen zónája (2. és 3. ábra) hosszú és rövid (43) és (44) tömbökből van fölépítve, ahol a hosszú tömbök a kemencefalak egész vastagságán átnyúlnak, míg a közbenső rövid tömbök közötti hézagok a lángzók fölvételére szolgáló (45) csatornákat alkotják. A (46) lángzók a (45) csatornákon végignyúlnak s a hevítés ott kezdődik, ahol a lángzók a gázokat- kibocsátják. Mindegyik lángzó úgy van elrendezve, hogy a gáz és levegő a lángzó (47) szájából való kilépésük előtt keverednek egymással nyomás alatt. E célból a levegő a vízszintes (32) csőszakaszokból (2. ábra) az (50) szelepen át az (51) T-darahhoz áramlik, ahol a (34) vezetékből jövő gázzal keveredik és ezzel együtt a lángzó (48) fölső részébe jut (3. ábra). A keveredés tovább folytatódik, mialatt a gáz a lángzónak égetett agyagból vagy más tűzálló anyagból készült (49) alsó részén át a (47) száj felé halad. A gáz nyomása és sebessége elegendő arra, hogy a keveréknek a lángzócsőben való meggyúladását megakadályozza. A szájcsövek meg vannak támasztva s a lángzók körüli (45) csatornák az égésre szolgáló tértől (52) tömbök segélyével vannak elválasztva (2. ábra), amelyek a (45) csatornák alsó végeibe vannak helyezve. Az (52) tömbök célszerűen lerézselt fölületekkel bírnak s az ugyancsak lerézselt (44) tömbök által tartatnak úgy, hogy szükség esetén könynyen eltávolíthatók. A fönt említett falszerkezet a szájnyílásoktól lefelé az (53) pontig folytatódik, mely távolság a kemence középső zónájának felel meg. Könnyen belátható, hogy a gázok lefelé való áramlásának ezen szakasza alatt a különböző lángzókból kilépő gázáramok el vannak egymástól választva és különálló utakat követnek. Ezen zóna hossza a mindenkori körülményeknek megfelelő szerkezettől függ, azonban rendes viszonyok között a kemence magasságának aránylag csekély részére terjed ki. A harmadik zónában, vagyis az (53) ponttól lefelé, a meleg azáltal vonatik el, hogy a gázok nagyszámú fölülethez ütköznek. Figyelembe veendő itt az a körülmény, hogy a kokszolandó anyagnak legnagyobb része, ha nem egész tömege, az (53) pont alatt fekszik úgy, Hogy a kemencefalakra gyakorolt oldalnyomás legnagyobb része az (53) pont alatt érvényesül. A falakra ható. oldalirányú igénybevételek fölvételére és a szükséges ütközőfölületek létesítésére a 3. ábrán részletesen föltüntetett szerkezet szolgál. Amint ez az ábra mutatja, a falat .alkotó téglák úgy vannak kiképezve, hogy a lefelé áramló