70049. lajstromszámú szabadalom • Rekuperátor kokszkemencéhez

— 5 — míg a középső (40) fal fölső része egy (46) nyílással közlekedik. A középső fal csatornahálózatán keresztüláramló levegő e csatornákon való ^íeresztüláramlása után közvetlenül a (46) csatornában gyűlhetik össze és hasonlóan a szélső falak csatornahálózatán végigáramló levegő is közvetlenül a (44) és (45) csatornákban gyülemlik össze. A (47) és (48) lapok arra szolgálnak, hogy további (49) és (50) csatornák képeztessenek, amelyek a (42) és (43) csatornáktól el vannak különítve. A 13., 15. és 16. ábrákon a (39, 40 és 41) falak fölső részében alkalmazott (51, 52, 53 és 54) nyílások láthatók. A levegő ezen nyílásokon keresztül jut a (44) és (45) csatornákból a (49) és 50) csatornákba, ahonnan viszont a (46) csatornába áramlik. Ebből következik, hogy végül az öszszes levegő a (46) csatornában gyűlhetik össze. Az (55) csatornák, mint az különösen az 1., 8. és 9. ábrán látható, a kemencetelep hosszában a (24) csatornák végei alatt, azoktól elkülönítve futnak végig, mimellett az (55) csatornák a (31) légcsatornák végeit kötik egymással össze. A 8. ábrán az (56) szállócsatornák vannak föltüntetve, amelyek az (55) csatornákat períódikusan a kemencetelep két oldalán lévő (46) csatornákkal kötik össze. Ennélfogva a levegő a (39, 40 és 41) falakban való rekuperálás után szabadon fölfelé szállhat és a (30) rekuperátorfalakba áramolhatik, ahol egy további rekuperálási folyamat megy végbe. Az égési gázoknak a (24) csatornákból lefelé kell áramolniok a (42) és (43) csatornákba. Ennek elérése céljából a (24) csatornák végei az (57) függélyes csatornák révén az (58) nyílásokon át a (42) külső csatornákkal közlekednek. További (59) nyílások periodikusan kapcsolják egymással össze a (42) és (43) csatornákat úgy, Hogy az égési gázok .szabadon oszolhatnak el mindkét csatornába. Az égési gázok áramlásának szabályozására az egyes kemencék mindegyik végén (60) fojtószelepeket rendezhetünk el. A 11., 12. és 13., 14. ábrák alaprajzban és metszetben egyes részleteit tüntetik föl a 10. ábrabeli szerkezet két diagonálisan szembenfekvő sarkának. A fölső baloldali sarokban, amely a 11. és 13. ábrán van föltüntetve, egy (61) légbevezetőcső van elrendezve, amely a (62) szállócsatornába torkol. Ez a szállócsatorna a huzam egész szélességére terjed ki harántirányban és fölső vége a (49) és (50) csatornákkal közlekedik. A (33) csatorna másik végén a (49) és (50) csatornák zárták, mimellett azokból a levegő periodikusan szivatik a különböző kemencék táplálására. A szerkezetnek a 10. ábra alsó jobboldali sarkában föltüntetett részében egy (63) légbevezetöcsö van alkalmazva, amely a (34) csatorna alatt húzódik végig és a kemencesor utolsó kokszkemencéje előtt végződik. Itt a (63) cső egy (64) harántcsatornával közlekedik, amely, viszont a (65, 66 és 67) függélyes csatornák révén a (39, 40 és 41) rekuperátorfalakkal áll összeköttetésben. A rekuperátorfalak másik vége, valamint a megfelelő (49) és (50) csatornák másik vége hasonló módon van elzárva, mint a (33) csatorna szomszédságában fekvő rekuperátorfalak és csatornák. Ennélfogva a beáramló levegő ellenkező irányban áramlik * a kemencetelep két oldalán. Minthogy mindegyik kokszkemence levegőjét mindkét oldalról kapja, ennélfogva a légáram útjában föllépő áramlási ellenállás az összes kemencékre nézve egyenlő, és így az összes kemencék ugyanazon föltételek mellett működnek. A (27) égők, amint az különösen a 17. ábrán látható, több gyűrűalakú (68) darabból vannak összetéve, amelyeknek alsó és fölső vége egymásbaillően le van rézselve. A legalsó darab célszerűen úgy van alakítva, hogy az pontosan beilleszt kedik egy megfelelő formadarabba, míg a többi darabok ezen legalsó darabon nyugszanak. A fölső (69) darab egy oldalsó nyílással van ellátva, amely a megfelelő (32) légbevezetőnyílással közlekedik. Közvetlenül a (69) darab fölött egy