69991. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolóberendezés önműködő távbeszélő központokhoz

I Megjelent 1916. évi november hó 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 69991. szám. VH/j. OSZTÁLY. Kapcsolóberendezés önműködő távbeszélő központokhoz. HULTMAN CARL AXEL WILHELM IGAZGATÓ STOCKHOLMBAN A bejelentés napja 1914 májas hó 31-ike. Elsőbbsége 1913 janius hó 2-ika. A találmány célja az önműködő távbeszélő berendezéseket lehetőleg kevés és egyszerű kapcsolási részek alkalmazásával igen lényegesen egyszerűsíteni és ezáltal biztos kapcsolást és csekély berendezési költségeket elérni. E célból a központban az előfizetővezetékeket, amint azt példaképén a mellékelt rajz 1. ábrája vázlatos keresztmetszetben mutatja., vízszintes, valamint függélyes sorokban fektetett, csupasz (vagyis körülfont szigetelőanyaggal el nem látott) vezetékhuzalók gyanánt rendezzük el. (Ezek a rajzlap síkjára merőlegesen képzelendők). Minden előfizető részére két vagy három (1, 2, 3) háromszögben vagy más módon elrendezett vezetékhuzalt alkalmazunk, ahol is (1) és (2) a kettős előfizetővezeték két szára és (3) a vizsgálóhuzal, mely esetleg el is maradhat. Az 1. ábrában nyolc előfizető van föltételezve. A vezetékhuzalók szigetelt közfalakkal vannak egymástól elkülönítve, mely közfalak különbözéképen rendezhetők el és ismert módon vasból vagy más anyagból készült állványokon vannak megerősítve. Az 1. ábrában ebonitból készült (w) fal van föltüntetve, melyben a huzalok hornyokban vannak megerősítve; azonban az ebonitfalnak a huzalokra merőleges elrendezése is elképzelhető, mimellett a fal a huzalok számára nem hornyokkal, hanem egyszerűen átbocsátó lyukakkal van ellátva. Az előfizetők közötti összeköttetések létesítése céljából már most első sorban az említett vezetékekkel érintkezésbe hozható, mozgó rúdalakú végkapcsolók vannak az alább ismertetendő módon elrendezve; az 1. ábrán egy ilyen rúdalakú (K) végkapcsoló része van föltüntetve, melyben a föfltemlített (1, 2, 3) vezetékeknek megfelélő egy-egy kontaktusrugóban végződő (1, 2, 3) vezetékek vannak megerősítve. Tegyük föl, hogy a (K) végkapcsolóban lévő vezetékek a hívó előfizetővel már összeköttetésben állanak (vagyis, hogy a hívó előfizető szabad végkapcsolót kapott, ami teljesen ismert módon történik, míg a találmány lényege csak a hívott előfizető vezetékeinek fölkeresésére vonatkozik). A hívott előfizető vezetékeinek egy szabad (K) végkapcsoló segélyével való fölkeresése már most a geometriái koordinátarendszer analógiáját mutató, következő meggondoláson alapszik: Valamint a síkban egy pont vízszintesés függélyes koordinátákkal mindig meghatározható, úgy a (K) végkapcsoló bizonyos meghatározott nagyságú vízszintes- és áz-