69965. lajstromszámú szabadalom • Varrógép átvarratoknak vagy hurkos varratoknak előállítására ily varratok és eljárás ezeknek előállítására

Az (50) rudat a (32) tartókamak hátsó vége és a rúdnak (56) karimája (3. ábra) között befogott (54) rúgó tartja visszahúzva és bizonyos időközben^ a (16) fogazott keréken kiképezett (58, 60) bütykök (1. ábra) tolják előre, melyek á (62) emeltyűnek alsó karjával (3. ábra) működnek együtt. Ezen emeltyűnek fölső karját a (64) kapcsolórúd köti össze az (50) rúddal. A (62) emeltyűbe a fix (68) ütközővel, együttműködő és így a fogópofáknak hátsó végállását meghatározó (66) ütközöcsavar van becsavarolva. Valamely gomblyuknak kivarrása közben a (10) szövetbefogószerkezetnek nyomópofája (1. ábra) a működési helyzetében, a (32) tartókar pedig a (70) rúgónak, esetleg csak saját súlyának hatása alatt az alsó végállásában van úgy, hogy a fonalat fogvatartó és elvágóberendezés a fonálra a szövet fölső fölületének közvetlen közelében hat. Ha a gomblyuknak kivarrása már majdnem befejeztetett, a (26, 28) fogópofák (7. ábra) a viszszahúzott helyzetükben, a varrási hely mögött és a gomblyuknak azon oldalán foglalnak helyet, melyen a gomblyuknak kivarrása megkezdetett. Amikor az (58) bütyök (1. ábra) az (50) rúdra nyomást gyakorol, ez a rúd előre mozog úgy, hogy a berendezésnek részei akkor, amikor az öltésképző szerkezetek, a varrási munkának beféjezte után megállanak, a 9. ábrában föltüntetett állásban vannak. Ekkor a (26) fogöpofa a fölső fonál előtt fekszik, mely a létesített varrattól a (8) hurokfogóhoz (1. ábra) és ettől a szöveten át, a fölsö tűnek fokához megy. A (28) fogópofa (3. ábra) valamivel a (30) kés előtt áll. Amikor az (58) bütyök a (62) emeltyű előtt elhaladt, az (50) rúd is viszszahuzatik, a (26) fogópofa a fonalat éri és ezt hátra, a (28) fogópofa felé húzza úgy, hogy a fonál a két fogópofa között befogatik, azután pedig, az (50) rúdnak további háltrafelé mozgásánál ugyancsak hátrafelé mozgatott fogópofák által a (30) késhez közelíttetik, mely a (26) fogópofának alsó élével együttműködve, a fonalat elvágja (6. ábra). Minthogy a fonálnak hurokképezésre föl nem használt, a legutolsó öltéshez menő szabad vége a hurokfogó köré van vezetve, a fonálnak ezen vége a szöveten át- és ebből kihuzatik, amikor a szövet két gomblyuknak egymástól való távolságával egyenlő úton eltolaitik. A fölső fonálnak a fölső tűnek fokából kiálló szabad végét a fogó "a következő varrási munkának megkezdéséhez szükséges állásba (7. ábra) állítja. A szövetbefogószerkezetnek nyitásánál a (32) tartókar a szövetbefogószerkezetnek nyomópofájával együtt emeltetik le, azonban azonnal a mély állásába (1. ábra) tér vissza, mihelyt a szövetbefogószerkezet .elzáratik. A következő varrási munkának megkezdésénél a fölső fonál a 7. ábrában föltüntetett helyzetében tan, amelyben az egy, a gomblyuknak éle és a fölső tű által az első öltéseknek létesítése közben előállított lyuksor között fekvő vonal mentén megy a fogópofákhoz. A varrási munkának megkezdésénél létesített öltések ezért a fölső szálnak szabad végét fokozatosan elfödik. Bizonyos számú öltésnek elkészülte után a (60) bütyök (1. ábra) ütközik bele a (62) emeltyűbe, mely az (50) rudat (5. ábra) előretolja úgy, hogy a fogópofák a fonálnak szabad végét elreteszelik (8. ábra). A varrási munkáinak továbbhaladásánál a fonálnak szabad vége teljesen átvarratik (9. ábra), a fonálvégnek eleresztése után pedig a fogópofák azonnal a hátsó állásukba térnek vissza, melyben azok a kivarrásnak megtörténtéig' megmaradnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Varrógép átvarratoknak vagy hurkos varratoknak előállítására, jellemezve egy, a varrófonálnak végét megfogó és a varrattól való elfödését lehetővé tevő helyzetben tartó szerkezet által. 2. Az 1. alatt igényelt gépnek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, a megfogószerkezettel összekötött és a varrási munkának végén az ezen szer-