69949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatólemezek előállítására

képező nagyobb és kisebb pontból áll, nz árnyalatokat elérhessük, szükséges, hogy mindegyik pont nagyságát redukálni lehessen. Ez eddig csak a reliefnyomáshóz való lemezeknél sikerült, amelyeknél a pontok kisebbítését megfelelő maratással vagy véséssel el lehetett érni. . Ezzel szemben a találmány tárgyánál oly lemez! létesítünk, amelyen a pontokat kisebbíteni lehet anélkül, hogy a, pontokat tartó anyagot maratással vagy más módon el kellene távolítani. Az új eljárás kivitele a kővetkező: Egy negatívot, melynek árnyalatai a reprodukálandó eredeti árnyalatainak felelnek meg, teljes egészében szoros érintkezésbe hozunk egy finoman Szemcsézett cink- vagy alumininmlemezzel, melynek fölületét ammóniumbikromáttal vagy káliumbikromáttal fényérzékennyé tett réteg födi. A negatív üvegoldalára harántvonalakkal ellátott üveglemezt, úgynevezett haharántvonalas ernyőt helyezünk és az ei>nyő előtt valamely fényforrást, pl. elektromos ívlámpát állítunk föl. A fénysugarak az ernyő vonalhálózata között lévő nyílásokon áthaladnak és a negatívon való átmenetnél a zselatinrétegben megfelelő fénypontokat képeznek. Az így kapott összes fénypontok nagysága és intenzitása azonos. Minthogy azonban a negatívon lévő ezüstcsapadék sűrűsége különböző, a nyílásokon át a negatívval szoros érintkezésben álló fémlemezre jutó fény erőssége is változó lesz. Egy bizonyos fénysugár tehát, mqly az ernyő valamely nyílásán szabadon átment, a lecsapódott ezüst által többé-kevésbbé elnyeletik, intenzitását megfelelő mértékben elveszti és nem képes ugyanoly erősségű fényhatást szolgáltatni, mint azok a sugarak, amelyek a negatívnak kevéssé sűrű ezüstcsapadékot tartalmazó és így a fényt kevé&bbé felnyelető részein mennek át Utóbbi esetben tehát a negatívon több fény megy keresztül és a fénybehatás is erősebb lesz. Az ernyő minden egyes' nyílásának képe tehát a negatív mögött elhelyezett féinleníezl'e különböző intenzitással vitetik át, mimellett az eltéréseket a negatívon, .lévő : ezüstcsápadék sűrűségkülönbségei szabják meg. A szükséges megvilágítás után, mely a negativ ezüstcsapadéknak sűrűségétől függ, a lemezt a szoritókerelböl, amelyben a negativ zselatinrészével szoros érintkezésben volt, kivesszük és a fémlemez fényérzékeny fölületét vékony téntaréteggel födjük be, ezután a lemezre vizet viszünk föl és azt vattával azonnal eldörzsöljük, hogy a fényérzékeny oldatot és a téntát mindazon helyekről eltávolítsuk, amelyekre a fény nem hatott, vagyis azokról a helyekről, amelyek az ernyő sötét vagv átlátszatlan részei és a negativ ezüstcsapadékának átlátszatlan helyei által voltak födve. A kapott kép nagy száma, különböző sűrűségű pontból, azaz oly pontokból áll, melyek különböző erősségű fénybehatásnak voltak kitéve. A folyamat elméletileg következőkép magyar ázható meg: Ha valamely fényérzékeny oldattal födött fémlemezt egy átlátszó zselatinlap mögött és pedig ezzel szoros érintkezésben állítunk föl, a zselatinlemez elé a harántvonalas ernyőt "állítjuk és az egész elrendezést körülbelül 3 percig valamely fényforrás, pl. ívfény hatásának tesszük ki, a fémlemezt ezután eltávolítjuk, fényérzékeny rétegét befestjük, majd vízben föloldjuk és vattával vagy effélével bedörzsöljük, akkor nagyszámú, körülbelül 1/1000 hüvelyk átmérőjű pontot kapunk. Ha a megvilágítási időt fokozzuk, akkor a pontok nagyobbak lesznek és elég hosszú ideig, körülbelül 10 percig tartó megvilágítás után a fén}'hatás, mely a fény égetőhatása folytán lép föl, mely utóbbi viszont az ernyőnek a fényérzékeny lemeztől való eltávolítása által keletkezik, az ernyő sötét vonalainak és helyeinek túlfödését hozza létre úgy, hogy a hatás az egész fényérzékeny rétegre kiterjed. Ebből következik, hogy ha a fényelnyeletést átlátszó zselatinlap helyett kii-