69917. lajstromszámú szabadalom • Kettős mágnes
útját és eközben az (Ml) pecek révén az ed-, dig nyugalomban maradt (J) vezérlő szervet magával méneszti. Mielőtt a fegyverzet Kiketét teljesen befejezte volna, a 3. kontaktusgomb a jobboldali (J) lemezen levő 6. kontaktuslemezt elhagyja és ezáltal az (E2) tekercs mellékzárlatát ismét megszakítja, miáltal a két mágnes eredeti érzékeny egyensúlyi állapota ismét helyre van állítva. Ekkor a 4. kontaktusgomb a 7. kontaktuson áll úgy, hogy amint a (C) fegyverzet a másik irányú kis elmozdulásnál az 5. kontaktust a 2. kontaktusgomb alá hozza, az (El) tekercset zárja rövidre. Ekkor a fegyverzet ismét nagy erővel tér vissza a rajzban föltüntetett kezdeti állásába. Rövidrezárás helyett a vezérlő szerv az egyik tekercset meg is szakíthatja, A kapcsoló tulajdonképeni működő szerveit, melyek pl. erős áramú kapcsolóknál nagy erőt igényelnek a működtetésükhöz, célszerűen a (G) vezérlő szervvel hozzuk kapcsolatba. Ekkor a fegyverzetnek a löket elején, vagyis a löket vezérlő-szakaszán csak a vezérlő kontaktusok csekély súrlódását kell legyőznie úgy, hogy nagyfokú kiváltási érzékenységet érhetünk el. A vezérlő kontaktusok súrlódásának legyőzésére a két sarknyúlványra, azon hetyen, amelyen a fegyverzet élei állanak a holt vezérlő-löket alatt, nagyobbító darabokat alkalmazunk, melyek mindenkor épen annyi vonzó túlerőt létesítenek az egyik irányban, hogy ez pontosan elegendő a vezérlő-kontaktusok súrlódásának legyőzésére. Ezáltal a mágnes két végállásában labilis egyensúlyi helyzetbe kerül úgy, hogy a nulláram"átkapcsoló érzékenysége elméletileg végtelen nagyra fokozható. Ha a mágnesező tekercsek egyike áram* mentes és a másik tekercs mágneses erővonalai a holt mágnesen visszafolynának, úgy ez a mágneses vonzóerő gyengítésére vezetne. Ezen hátrány kiküszöbölésére igen célszérű a közös mágnesés zárórész (C—D) ' íégközét lehetőleg csekélyre méretezni, amellett,--hógy a sarknyúlvány-fölületeket lehetőleg nagyra vesszük, Á leírt nulláram-átkapcsoló célszerűen használható két áramforrás közötti erős áramú kapcsolat előállítására ill. oldására, mely áramforrások egymással összekötendők, a mint az egyiknek feszültsége a másik áramforrás feszültségét meghaladja ill. ennek feszültsége alá. sülyed. Az erősáramú vezetéket ekkor célszerűen néhány menettel a mágnesek körül vezetjük, egyrészt, hogy visszafelé folyó áram esetén a vezetéket megszakítsuk, másrészt pedig, hogy helyes irányban folyó áram esetén annál erősebben tartsuk meg a kapcsolót helyzetében. Magától értetődik, hogy a két áramforrás között az erősáramú kapcsolat helyreállítása előtt egy gyengeáramú összeköttetésnek kell fennállania, mely pl. az (FI) és (F2) segédtekercseken: (1. ábra) keresztül vezethető, hogy a kapcsoló egyáltalában képes legyen, a két áramforrás között fölmerülő feszültségkülönbségre reagálni. Hogy az ilyenként beálló csekély áramveszteséget azon időszakokban elkerüljük, amidőn az egyik áramforrás zéruson áll, oly berendezést alkalmazhatunk, mely úgy ezen összekötő vezetéket, mint a „mágnestekercseken át folyó áramot is megszakítja, amint a két áramfoiv rás közül az egyik egy bizonyos értéknél kisebb feszültségre sűlyed. Nincsen kizárva, hogy a fönt említett, a mágneseken körülvezetett erősáramú vezetéknek nagy árammennyiségeket kell vezetnie, mialatt a fő-mágnesezőtekercsek meg vannak szakítva. Ekkor az (A) és (B) sarkok mágneses erővonalai (1. ábra) sorosan vannak kapcsolva. Azon törvény szerint, hogy egy mágneses mezőben mozgatható vasdarab mindenkor úgy igyekszik beállani, hogy a legnagyobb számú .erővonal keletkezzék, a (C) fegyverzet középállásába fog törekedni, föltéve, hogy a mágneses ellenállás a (C) fegyverzet és a (D) sark között nem zérus. Ezen hátrány elkerülésére azon sark erősáramú tekercse, mely sarkkal szemben kell a fegyverzetnek az illető iizemállapotbaij állania, nagyobbszámú ampérementtel készítendő. Afcon eset állhat be, hogy az átkapcsolónak nem a l ét egymással kapcsolandó áramforrás feszültség-egyenlősége esetén ill.
