69917. lajstromszámú szabadalom • Kettős mágnes

irányban közeledjék, amidőn is az egymással szemben álló sarkfölületek a végállásban is annyira túlnyúlnak egymás fölött a mozgás irányában, hogy a fölületeknek még további meghosszabítása sem járna az erővonaláramlás észrevehető növekedésével. 1. ábra a találmány tárgyának egy példáképeiii foganatosítási alakját mutatja, amelynél a kettős mágnes két mágnesének vasteste egymás mellé van helyezve és egyetlen testté van egyesítve, amidőn is az ábra bal fele az egyik, jobb fele pedig a másik mágnest alkotja. A két mágnes fegyverzetei hasonlóképen egyetlen darabbá vannak egybeolvasztva. Emellett (A) az a kettős mágnes egyik mágnesének, (B) pedig a kettős mágnes másik mágnesének sarknyulványa, míg (C) a fegyverzet, amely mindkét mágnes számára közöien szolgál és az (R) tengely körül forgathatóan van ágyazva. A két mágnes mágneses körfolyamai a közös fegyverzeten és a közös (D) darabon vagyis zárórészen át záródnak. A mágnesek az (El) és (E2) mágnesező tekercsekkel és az (Pl) és (F2) segédtekercsekkel vannak ellátva. A fent vázolt elvnek érzékeny nulláramátka pcsoló számára való alkalmazhatósága azon feltétel teljesítésétől függ, hogy mindkét (A) és (B) mágnesszár egyenlő gerjesztése mellett a (C) fegyverzet mindegyik állásában egyensúlyban legyen és ezen feltétel azon követelménnyel függ össze, hogy a fegyverzet mozgásának minden milliméterére eső öuxváltozás mindkét mágneses körfolyam számára mindegyik fegyverzetállós mellett egyenlő legyen. Ha a (C) és (D) között levő légköz mágneses ellenállása zérus volna, úgy ezen követelmény önmagától teljesítve volna, mert a fennálló erővonaláramok minden pillanatban arányosak volnának a fedett (A) és (B) sarkfelületek nagyságával. Egy állandó (C—D) ellenállá® hozzáadása folytán azonban a proportionalitás az egyes mágnesek részére érzékenyen megzavartatik. Jelen találmány eaerint ezen nehézséget aszal szűntetjük meg, hogy a két erővonal-áramot olyként kapcsoljuk, hogy a közös (D) sarkban egyenlő iránnyal bírnak, amint ezt a nyilak jelzik. Ekkor a kettős mágnes mindegyik mágnesének erővonaláramlása arányoB ugyan a fegyverzet által mindenkor lefedett sark felület nagyságával, mivel azonban a két mágnesnél lefedett sarkfelületef összege állandó marad, a (D)nél keresztülmenő összes erővonaláramlás nagysága is állandó lesz és így függetlenül a fegyverzet állásától a (C) és (D) közötti potenciál-esés állandó. Ekkor a két erővonaláramlás ismét arányos lesz az (A) és (B) sarkívek lefedett részeivel (eltekintve a vasellenállástól) és a fegyverzet mindegyik állásában egyensúlyban lesz. A (C—D) közötti légellenállás káros hatását azzal is csökkenthetjük, hogy a (C—D) légközt a másik két légközhöz képest igen csekélyre szabjuk. Ha a két mágnest egymástól függetlenül szerkesztjük, úgy a mágneses visszavezetőrészen is a fegyverzetnek mozgása közben ugyanazon törvény szerint változó sarkfelületet kell elfednie, mint a másik sarknyúlványnál, hogy a fluxnövekedésnek állandóságát a fegyverzet egész mozgási pályájára biztosítsuk. Ha a két (A) és (B) mágnes igeö erős és mégis egyensúlyban kell egymást tartaniok, úgy az (A) és (B) mágnes előtti légköznek egészen pontosan egyformának kell lennie. Ennek gyakorlati keresztülvitele azonban nehézségekkel jár. A mechanikai különbségek egyszerű kiküszöbölésére előnyösen a (C) fegyverzetet axiális irányban valamivel hosszabbra vesszük, mint az (A) és (B) sarknyúlványokat és próbálgatás útján az egyik sarknyúlványt vasdarabok felhelyezése által annyival növeljük, hogy áz egyensúly helyreálljon. Ezen darabokat hatásuk növelésére kisebb légköz meghagyásával helyezhetjük el a (C) fegyverzethez; képest Ahelyett, hogy ezen darabokat feíhelyesnék, eltelhatóan ereszthetjük be azokat a fegyverzetbe, vagy a sarknyúlványókba olyténtr

hogy eltolásukkal az elfödött sarkfölöletet növeljük, vagy csökkentjük. Esetleg a hiányzó egyensúlyt az egyik sarkföKJlet tekintetbe jövő részének megrövidítése által is helyre állíthatjuk. Végül a fegyverset és a sarknyúlványok olyként alakíthatók, hogy a fegy-