69898. lajstromszámú szabadalom • Készülék gázok analizálására
— 8 -gyobb az említett nyomás elérésénél még visszamaradó gázmennyiség vagy más szavakkal, a harang emelkedése a (h) edényben elnyeletett oxigén mennyiségével fordított viszonyban áll. Az analízis befejezte után, araikor a (c) csőben levő folyadék az (r) cső torkolata alá sülyed, a csőrendszerben levő gázok a légköri nyomás eléréséig kiáramolnak, amikor is az (1) mérőkészülék harangja, valamint a (p) csőben levő folyadékoszlop ismét kezdeti helyzetükben vannak. Ha az összes szénsav-, oxigén-, szénoxid-és szénhidrogéntartalmat akarjuk megvizsgálni, akkor az 5. ábrán látható készüléket a 2. ábra kapcsán leírthoz hasonló módon használhatjuk. A (h) edény mellső részében azonban valamely könnyen oxidálható fémet, annaik hátsó részében pedig valamely könnyen redukálható fémoxidot rendezünk el. Egy további fogaaatosítási alak, mely az összes szénsav- és oxigéntartalom megállapítására alkalmas, a 6. ábrán van föltüntetve. Az (o) elnyeletőedénybe az (s) edény van illesztve és az utóbbiba van a (p) cső behelyezve. Az (s) edény és a (p) cső, valamint az (o) edény között levő terek egymással a (t) cső által vannak összekötve és az oxigén számára való (h) elnyeletőedóny a (t) csőbe van iktatva. Minden analízisnél tehát a szénsav és az oxigén abszorbeáltainak és az (1) mérőkészülék lökete szokásos módon az elnyeletett gázok mennyiségét adja meg.. Az (s) edény vizet, glicerint vag}' a szénsavat nem absorbeáló más folyadékot tartalmazhat. Ha ezen készülékkel az összes oxigén-, szénsav-, szénoxid- és szénhidrogérfcartalmat akarjuk meghatározni, akkor a . (h) •edényben a finoman elosztott fémen kívül még valamely könnyen redukálkató fém-oxidot is rendezünk el. Az (s) és (o) edények ebben az esetben a (h)-ban képződött szénsavat elnyelető szert, pl. kálilúgot tartalmaznak. Emellett az (s) edényfenék nélkül képezhető ki. Természetes, hogy az (s) és (o) edények egymástól el is választhatók. A 7. ábra a készülék oly foganatosítást alakját mutatja, mely az összes oxigén-, szénoxid- és szénhidrogéntartalom meghatározására alkalmas. Az (n) elnyeletőedény kálilúgot tartalmaz úgy, hogy itt a szénsav már az első mérés előtt abszorbeáltatik. A (b) ben való mérés után a gázelegy a fémet és fémoxidot tartalmazó (h) edényen áramlik át, ami által az oxigén elnyeletése bekövetkezik, míg a szénoxid és a szénhidrogén szénsavvá alakulnak át. A szénsav a kálilúgot tartalmazó (o) edényben nyeletik el. A csőrendszerben bekövetkező nyomásnövekedés, valamint az (I) mérőkészülék harangjának emelkedése az összes 0-, CO- és CH4 -tartalomnak felel meg. Ha az összes szénoxid- és szénsavtartalmat akarjuk megállapítani, akkor a 7. ábra szerinti elrendezésnél csak a (h) elnyeletőedényt kell megosztani. Az edény egyik részét, mely az oxigén elnyeletése számára csak valamely finoman elosztott fémet tartalmaz, a (b) mérőedény előtt rendezzük el, míg a fémoxidot tartalmazó másik rész elrendezése a 7. ábrán föltüntetettnek felel meg. Lehet azonban csak egy (h) elnyeletőedény t is alkalmazni, melyet a mérőedény előtt rendezünk el é3 mely egyrészt az oxigén elnyeletésére finoman elosztott fémet és másrészt a CO-nak és CH4 -nek C02 -vé való átalakítása céljából fémoxidot tartalmaz. A képződött szénsav az (o) edényben abszcrbeál tátik. Nyilvánvaló, hogy a 2—4., 6. é3 7. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál is oly csöveket kell alkalmazni, melyek az 1. ábrán látható (m) csőnek és az 5. ábrán látható (r) csőnek felelnek meg, hogy az anilizis befejezte után a csőrendszerben ismét a légköri nyomást állíthassuk elő. Ha az 5. ábra esetében az (m) eső az (o) edény folyadéktükre alatt végződik, akkor ezen edényhez egy olyan csőnek kell vezetnie, mely a (c) szállÓGSŐbe az (r) csőhöz hasonló módon torkollik. Ilyen csövet kell alkalmazni a 6. és (7) ábrán föltüntetett kiviteli alakoknál is.
