69883. lajstromszámú szabadalom • Nyakkendő

úgy, hogy az (i) gombok végei a (c) kötő (h) lyukain keresztülhatoljanak, erre pedig a (b) szalagot a nyakkendő mellső oldalára fektetve, végeit hátrahajlítjuk úgy, hogy az (i) "gombok az (f) lyukakon keresztülhatoljanak és végül a (k) lemezt a nyakkendő hátsó oldalára fektetjük úgy, hogy az (i) gombok ennek lyukain is keresztülhatoljanak, mire a gombok (j) szárnyait lecsappantjuk. Ha a nyakkendő elkopott, azt az (i) gombok vagy a fűzőkapcsok oldása után részeire bontjuk és ismét úgy rakjuk össze, hogy az (a, b és c) szalagoknak azon oldala kerüljön most kifelé, amely azelőtt belül feküdt. A csokoralakú nyakkendőhöz hasonlóan más nyakkendők is készíthetők pl. az 5. ábrában föltüntetett nyakkendő, mely a nyakkendő fejét képező, mindkét oldalon használható (o) részből (6. ábra) áll, amelynek (f) lyukakkal ellátott végei a (g) hajtások mentén vannak hátrahajlítva. Ezenkívül a nyakkendő még az (e) lyukakkal ellátott és a 7. ábrában föltüntetett módon összehajtott (p) szalagból áll, mely a nyakkendőnek lelógó végeit képezi. Ennek azonban a kétszeri használat lehetővé tótele céljából nem kell mindkét oldalon nyakkendőszövetből állania, hanem egyik oldala olcsóbb bélésanyagból készíthető. A (p) szalag a (d) hajtás mentén van összehajtva úgy, hogy a négy (e) lyuk közül mindenkor kettő az (o) rész (f) lyukait födi. Az (o) és (p) részek, valamint a mindkét oldalon használandó (c) kötő egymással és az (m) kapocsrésszel (i) gombok, vagy kapcsok segélyével köthetők össze, amidőn is a kapcsok vagy gombok fejei természetesen az (o) rész alatt fekszenek. Ha a külső szövet elkopott, az (o) szalagot kifordítjuk, míg a (p) szalagot csupán úgy kell megforgatni, hogy az el nem kopott szövetoldal legyen kifelé fordítva. Ha a (p) szalag a 7. ábrában föltüntetett módon csupán egyszerű (d) hajtás mentén van összehajtva, úgy a nyakkendőszövetnek használatonkívüli oldala az ingre fekszik föl és a dörzsölés folytán szinten némileg kopik, amit azzal kerülhetünk el, hogy a szalagot két, egymást keresztező (q, r) hajtás mentén hajtogatjuk össze (8. ábra), még pedig úgy, hogy előbb a (q) irányban (9. ábra), azután mégegyszer az (r) irányban hajtjuk meg a szalagot. A szalagnak nem látható szövetoldala ekkor a- nyakkendő két szára között fekszik és a külső nyakkendőszár bélése födi el, miáltal kopás ellen teljésen meg van védve. Ezen hajtogatásnak még az az előnye, hogy a nyakkeudőszárak viszonylagos eltolódásakor a bélés nem válik láthatóvá. Magától értetődik, hogy egyetlen (p) szalag helyett kettőt is lehetne használni, melyek közül mindegyik a nyakkendő egy-egy szárát képezi. Továbbá egyetlen össze nem hajtott szalagot használhatnánk, amelynek mindkét oldala nyakkendőszövetből áll. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Nyakkendő, melyet az jellemez, hogy a nyakkendő részei egymással oldhatóan pl. szárnyas gombok, az iratfűzőkapocshoz hasonló kapcsok, vagy hasonlók segélyével vannak kapcsolva. 2. Az 1. alatt igényelt nyakkendő foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy a nyakkendőnek (b) közép-, i 11. (o) fejrésze mindkét oldalon használható szalagból áll, amelynek hátrahajlított végei a nyakkendőrészek kapcsolására szolgáló szerveket keresztülbocsátó (f) lyukakkal vannak ellátva. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt csokoralakú nyakkendő foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy a nyakkendőnek a csokrot képező része kétszeresen összehajtott, mindkét oldalon használható (a) szalagból áll, mely az ezen résznek a többi nyakkendőrésszel való kapcsolására szolgáló szervek (i) gombok, kapcsok vagy hasonlók keresztülbocsátására szolgáló (e) lyukakkal van ellátva. 4. Az 1. és 2. alatt igényelt hosszú nyakkendő foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy a nyakkendő szárait alkotó rész kétszer használható (q) szalagból áll, melynek el nem kopott szövetfölülete megfordítás, vagy áthajtogatás útján hozható a külső oldalra. 5. Az 1—4. alatt igényelt nyakkendő foga-