69856. lajstromszámú szabadalom • Belső égésű erőgép

vattyú szívólökete alatt elfoglalt különböző helyzeteit mutatják. Ezen ábrákon a szelepfészket (116), a bevezetőcsatornát (117), a szelepet pedig (118) jelzi. A (117) 'csatornát a szelepnek lépcsősen kiugró (119) része födi el. A szivattyú löketét a (120) forgattyú határozza meg s az áttekinthetőség megkönnyítése végett mind a három rész egy közös (121) tengelyen vagy csapon van elrendezve. Tegyük föl, hogy a szivattyútengely az óramutató irányában a géptengely félsebességével forog és hogy a szivattyú szívólökete addig tart, amíg a forgattyú a 7. ábrán teljes vonalakkal föltüntetett helyzetéből a pontozott helyzetig mozog. Tegyük föl továbbá, hogy a szelep úgy van beállítva, hogy a (119) váll valamivel a forgattyú vége mögött, vagy azzal födőhelyzetben, vagy pedig valamivel az előtt fekszik. Ha most a szelep és forgattyú a nyíl irányában forog, akkor a forgattyú, mire a pontozott helyzetbe érkezik, teljes szívólöketet létesített s a tüzelőanya'g ezen löket egész tartama alatt bevezettetett, mivel a megfelelő szivattyúhoz tartozó bebocsátó nyílás mindjárt a löket kezdetén szabaddá vált és a löket végéig nyitva maradt. Ennek folytán a gép teljes töltést kap, mivel a szivattyú a beszívott anyagot a nyomólökét alatt a megfelelő henger tüzelőszerszelepe felé szorítja. Ha a gépet az adott legnagyobb sebességnél kisebb sebességgel akarjuk járatni, akkor a szeleptányérnak a szivattyú forgattyújához képest elfoglalt viszonylagos helyzetét úgy változtatjuk meg, hogy a (119) lépcsőt a forgás irányában eltoljuk. Ez esetben a szeleptányér a szivattyú bebocsátó nyílását korábban elzárja, tehát a. tüzelőanyagnak ehhez a szivattyúhoz való további hozzávezetése megszűnik, még mielőtt, a forgattyú teljes szívólöketet létesített volna. A bevezetés időtartama egy legnagyobb és legkisebb érték között változtatható. Az utóbbi esetet a 9. ábra tünteti föl, amely szerint a (119) lépcső a bebocsátó nyílást már elfödi, még mielőtt a forgattyú -a szívólöketet megkezdené, tehát a tüzelőszer bevezetése ^z egész szívólöket alatt szünetel. A fönti leírás és a hozzátartozó vázlatos ábrák egyszerűsítve vannak annyiban, hogy csak egy bebocsátó nyílásra terjeszkednek ki. Azonban könnyen belátható, hogy a berendezés ugyancsak a leírt módon m.űködik akkor is, ha a (116) szelepfészek több bebocsátó nyílással bír, mivel a gép úgy van berendezve, hogy két-két szomszédos nyílás sohasem bocsát be egyszerre tüzelőanyagot a szivattyúk megfelelő löketei alkalmával. A szeleptányért a szivattyúexcenterekhez vagy szivattyúlöketekhez képest a (81) hüvely eltolásával forgatjuk el. Ha ezt a hüvelyt fölemeljük, akkor a (79, 80) csavarkerékmű a (96) szeleptányért az óramutató járásával ellenkező irányban forgatja el úgy, hogy a (98) lépcső azon pont felé mozog, amelyben a szivattyú excenterének a legnagyobb kitérése van, mielőtt a szívólöketet megkezdené. Ennek folytán a szivattyú a lehető legnagyobb töltést kapja. Viszont ha a gép sebessége növekedik, akkor a szabályozó a (81) hüvelyt lefelé szorítja, minek következtében a szeleptányér az óramutató irányában, vagyis abban az irányban fordul el, amelyben a szivattyú excentere mozog úgy, hogy a (98) lépcső a bebocsátó nyílást elfödi és a bevezetést megszünteti, még mielőtt a szivattyú befejezte volna szívólöketét. A szeleptányérnak a szivattyúexcenterhez képest végzett mozgása a hüvely íesülyesztésének mértékétől függ; a hüvely legnagyobb lesülyesztése a tüzelőanyagnak legkisebb mérvű bevezetését, vagyis a szivattyúba való bebocsátás megszüntetését eredményezi. Megjegyzendő, hogy a bebocsátó nyílás szabaddá tétele, akármilyen rövid ideig is tartson, elegendő arra, hogy. a szivattyúhenger a dugattyúig megteljék, mivel a tüzelőanyag nyomás alatt áll és a fölfelé haladó dugattyú légritkítást idéz elő, mi-