69848. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsiplomba

oldalán lévő szalagrészekbe (8) hosszbordákat sájtolunk, amelyek a szalagot merevebbé teszik és az (5) hajlatnak a (4) kamrából való kihúzását mégákadályozzák, ha a szalag szabad végére húzást gyakorolunk. Hogy a plomba ne legyen fölnyitható azáltal, hogy a (2) rész és a szalag többi része között fekvő második hajlítási hely átvágatik, amely átvágás lehetővé tenné az (5) hajlatnak a (4) kamrából való kihúzását és újbóli betolását anélkül, hogy a plomba külseje változást mutatna, az (5) hajlattal szomszédos szalagrész szélein (9) karimák vannak kiképezve, amelyek az alább leírandó módön erősíttetnek meg a kamrában. A (4) kamra a (2) részben fekvő (10) mélyedéssel van ellátva a (7) nyelv számára. A (3) rész szabad végétől viszont egy hosszirányú (11) horony indul ki, amely a szalag másik végén kisajtolt (12) szemölcs fölvételére szolgál. A szalagnak ugyanezen végén egy (13) lyuk van kiképezve, amelybe a (7) nyelv az alább leírandó módon beakasztatik. Miután a (2) rész (4) kamrájában a (10) mélyedést, a (3) részben pedig á (lí) hornyot előállítottuk és a (2) részhez jobbról csatlakozó szalagdarabot a (4) kamrába hajlítottuk, hogy az (5) hajlat képződjék, a (3) részt a (2) részre lefektetjük, a (3) rész (14) széleit pedig a (2) rész (15) széleire hajlítjuk és azután a (14, 15) széleket á közöttük fekvő (9) karimákkal együtt hullámosra vagy redősre sajtoljuk, hogy szilárdan összekapcsolódjanak egymással. Azon körülmény folytán, hogy a (2) rész-Beií á (4) kamrát alkotó mélyedés van kiképezve, á (3). rész és áz (5) hajlatnak féléje fordúló oldala között elég tágas hézag íttái-ad a szál ág másik végének bévé-Méséfé (5. áfcra). A szalag szabad vége visszáhajlítás áltaí (Í6) kampóvá van kiképezve (3. ábra), artiéiy ritidőh az (5) hajlat mellett a (6) plortibafej (4) kamrájába betölatik, a (7) nyeltnél kapicsolátbá jön, áfheühyibert á plomba meghúzásakor a (7) nyelv a (16) kampó (13) kivágásába csappan és annak elülső szélében fönnakad. A szalag kampóalakú (16) végét akkor toljuk be a (3) rész és (5) hajlat közötti hézagon keresztül a (6) fejbe, ha a'szalagot már a leplombálandó ajtó retesze körül fektettük. A (16) kampót addig toljuk befelé, míg vége az (5) hajlatról le nem csúszik és rugalmasan a (2) részhez nem fekszik. Erre a szalagot kifelé húzzuk, amikor is a (16) kampó (13) kivágása a (7) nyelv fölött elhalad és ez utóbbi a kivágásba csappan. Ezáltal a kampó, mint a 4. és 5. ábra mutatja, eltolás ellen mindkét irányban biztosítva van. Minthogy a (7) nyelv a (6) plombafejben a (16) kampó és a (2) rész között fekszik, nem lehet valamely szerszámmal hozzáférni és a kampóból kiemelni. A kampónak a (6) fejbe való betolásakor a (12) szemölcs teljesen belép a fej (11) hornyába úgy, hogy csak a fejből kiálló sima szalagrész marad 14tható. Ha a szalag a fejbe való belépésének helyén átreszeltetnék, akkor a szalag vége nem tolható be többé a fejbe, mivel a (12) szemölcshöz ütköznék és így nem hatolhatna i>e a fejbe. A (2) és (3) részek széleinek redőzése vágy hullámosítása minden kísérletet í meghiúsít, amely a plombállak hajlítás útján valő fölnyitására irányúlna, mivel a hullámos vágy redős szélfele a féj hajlííásának megkísérlésével létörnéríéfc. SzÁBAD'XLMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsiplomba, jellemezve azáltal, hogy egy bádogszalag egyik vége fejjé van hajlítva és ebben a szalagnak égy hajlata van elrendezve, amely egyik oldalán rugalmas nyelvet hord, míg a szalag másik vége kivágással ellátott rugalmas kampóvá van kiképezve, amely a fejbe való betoláskor a hajlatot oly módon fogja körül, hogy annak nyelve a karríptö kivágásátá csapfián, mimellett áz egész plomba egyetlen bádogdarabból áll.