69818. lajstromszámú szabadalom • Kalmármérleg liszt önműködő lemérésére
A megmérendő anyag egy tartályból vagy egy csiga segítségével az (1) tokba jut és a tetszőleges hajtás által folytonos forgásban lévő (4) henger a mérlegbe szállítja. E közben a (7, 10) tolókák nyitva vannak és a (8, 11) kilincsemelők útján a (9, 12) csigák által fogva tartatnak. A megmérendő anyag beömlése és a (23, 24) rugók nyomása folytán a teherserpenyő sülyed, míg a (19) súlyfüggeléken fölfelé haladó (20) pecek a (8) ^kilincsemelőt a (9) csigáról leemeli, ami által a (7) tolóka elveszti támaszát, szorosan a (4) hengerig esik és ily kép a mérendő anyag erős hozzáömlését elzárja. Egyidejűleg a (23) rúgó is ráfekszik a helytálló (26) élre. A rúgó nyomásának tudvalevőleg az a célja, hogy a teherserpenyő gyorsabban sülyesztessék, mint ahogy azt a mérendő anyag hozzáömlése egyedül idézné elő, mert a tolókaelzárás pillanatában még leesőben lévő anyag az előtöltéshez meghatározott súlyon túlmenne. Az .erős hozzáömlés és a (23) rúgó nyomásának megszűnése által a mérleg megállapodik, tekintet nélkül arra at gyönge nyomásra, melyet a (24) rúgó a teherfüggelékre tovább gyakorol. A henger ezután az anyagot a mérleghez már csak gyönge áramban vezeti a (6) hornyon át, mely a (7) tolóka éle által határolt kis átjárást képez, melynek keresztmetszete a (43) leszedő nyelv folytán állandóan azonos marad. A mérleg újból mozgásba jut, minek folytán a fölfelé haladó (21) pecek a (11) kilincsemelőt a (12) csigáról leemeli úgy, hogy a (10). emelő is elveszti támaszát és az árú hozzáömlését teljesen elzárja, amennyiben az (5) nyílást elzárja. Egyidejűleg a (24) rúgó is a helytálló (27) élhez támaszkodik és a mérleg most már a leírt szerkezettől függetlenül szabadon leng. A (24) rúgó nyomása épúgy, mint az előtöltésnél mindkét rúgó nyomása azt célozza, hogy a (10) tolóka zárását még a mérleg egyensúlyi helyzete előtt érjük el úgy, hogy az elzárás után még leesőben lévő anyag épannyit tesz ki, amennyi a teherserpenyő tartalmából még súlyban hiányzik. A (10) tolóka zárása után a (41) mutató állásából azonnal meg lehet ismerni, hogy a mérlegelés egyezik-e. Ha túlkönnyű, a (22) állítócsavart följebb csavaroljuk úgy, hogy a (21) pecek később ütközik a kilincsemelőbe. Ha a mérlegelés túlnehéz, a csavart lejebb forgatjuk és a pecek később ütközik. Az állítóesavarral való ezen ismert szabályozást addig eszközöljük, míg a mérlegelés helyes. A gyönge hozzáömlés menynyiségét még azzal is szabályozhatjuk, hogy a (29) állítóesavarral a (24) rúgó nyomását növeljük vagy csökkentjük. A mérleg fölött lévő kavarószerkezet a hozzáömlés eldugulását akadályozza meg és a föl-alá haladó (39) kengyel föllazítja az anyagot közvetlenül a (6) horony előtt és ezáltal az utánömlés biztos és egyenletes táplálását eszközli. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kalmármérleg liszt és effélék önműködő lemérésére, a teherserpenyőnek kézzel való kiürítésével, a megmérendő anyagnak forgásba hozott hengerrel való hozzávezetésével és az erős élőáramnak, valamint a gyönge utóáramnak egy-egy forgó tolókával való elzárásával, azáltal jellemezve, hogy a hozzávezető henger kerületén egy vagy több (6) kereszthoronnyal van ellátva, melyeknek profilja a tolóka élével az erős élőáram elzárására a nyílást vagy a nyílásokat képezi, melyek által, kapcsolatban egy vagy több, magában véve ismert (43) leszedő nyelvvel, melyek a horonyprofilt folytonosan nyitva tartják, a gyönge utóáram meghatároztatik és folyton egyenletes erősségben biztosíttatik. 2. Az 1. igényben védett mérlegnél két vízszintes vagy közelítően vízszintes (23, 24) lemezrúgó elrendezése, melyeknek nyomása egy-egy, a vázon alkalmazott, és a hozzátartozó rúgóra beható (28, 29) állítócsavar által szabályozható és melyek közül az egyik (22) rúgó az erős élőáram elzárásánál és a másik (24) rúgó a gyönge utóáram elzárásánál fekszik föl egy-egy helytálló (26, 27) élre. 3. Az 1. igényben védett kalmármérleg
