69745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás világos színű, szívós köszörűlt fa előállítására

azonban a fa és a belőle nyerendő köszörült fa színe nem nagyon fontos, akkor magasabb hőfokokat is lehet alkalmazni, mimellett a rost szilárdsága, bizonyos körülmények közt, még fokozódhatik. Mindenesetre azonban, az eddig ismert főzö-és gőzölőeljárassal szemben, ekkor is tetemesen késleltetve lesz a fa megszenesedése. Ha a kezelésnél 115° C. hőfokon túl, kb. 125" C. hőfokig megyünk föl, akkor a fa lassankint sötétre színeződik és megszenesedik. Hogy ezt meggátoljuk, szükséges, hogy olyan nyomásokat alkalmazzunk, melyek a fözőhőfoknak megfelelő gőznyomást meghaladják. Ezeket a nyomásokat a zárt kezelőedényben nyomószivatytyúval, vagy más alkalmas nyomóközeggel, magasabb hidraulikus nyomás létesítésével kapjuk. Az alkalmazott nyomás, a magasabb hőfokoknál, 8—15 atm.-t és ennél többet kell hogy kitegyen. Ezzel a magas nyomással a fának a keZelőfolyadékkal való teljes átitatását is elérjük, ami a fa és rostjai megrepedését hozza magával. A végeredmény azonban ezáltal, alacsonyabb, 110° C-on aluli nyomások alkalmazásánál is még tetemesen javul; a kezelés időtartama ekkor csökkenthető. Kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy ugyanezen, vagy megközelítőleg ugyanezen eredmények érhetők el a marónátron és a glaubersó hígított lúgjaival való főzéssel is. Ezeket a marónátron- és glaubersó-oldatokat kb. 0.2° Bé—5° Ré fokú sűrűségekben alkalmazzuk. A kezelés ekkor is zárt edényekben, ismét olyan nyomás alatt történhetik, mely a fözőhőfoknak megfelelő gőznyomást meghaladja. Az alkalmazott hidraulikus nyomássaT mindig késleltethetjük a fa színeződését és a fa egyenletes átfőzését érhetjük el. Csekélyebb nyomásnál a fának külső fölületein, már alacsonyabb hőfokoknál is, megszenesedése következik be és nem megy végbe a fa oly tökéletes, beléig való átitatódása, vagy csak igen hosszú főzési időtartam után. Ezért, ha a köszörült fa nagyobb szívósságát akarjuk elérni színeződés nélkül, mindig ajánlatos a magasabb hidraulikus nyomást használni a zárt edényben való kezelésnél, amint azt föntebb említettük. Ha a főzőműveletnél elkerülni kívánjuk, hogy a kezelőfolyadék által nem egészen elborított fahasábok sötétebbre színeződjenek és így az egész főzőedény tartalmát tönkretehessék, a következő eljárást kell szem előtt tartani. A tartályt teljesen, nem úgy, mint eddig szokásban volt, csak nagyobb részében, a kezélőfolyadékkal töltjük meg, legyen ez bár csak víz. Ezután megkezdjük a fölmelegítést, amennyiben ugyanis a kazán gőzszelepét kinyitjuk. Minthogy már most, a beáramló kondenzvíz folytán, a nyomás az egészen megtöltött főzőedényben igen gyorsan növekednék és ezáltal a kezelőfolyadék forrása csak magasabb hőfokoknál és csak igen lassan történhetnék, ezért az edény légszelepét, vagy egyéb alkalmas szerkezeteit időnkint nyitva kell tartani.. Ezalatt az idő alatt a gőzszelepet el lehet zárni, hogy a légszelepen át ne ragadtassák ki túl sok forró kezelőfolyadék az edényből. Ily módon a főzőedényben gyorsan létesítünk aránylag magas hőfokot túlságosan magas gőznyomás nélkül. Minthogy azonban a kezelőfolyadék fölött szabadtér nincs, mely a gőz összegyűlését lehetővé tenné, a farostoknak gőzzel való megpörkölődése be nem következhetik. Megfelelően alkalmazható a jelen eljárás közvetett fűtéssel, fűtő csőkígyókkal való főzésre is, ha a főzőlúgot nem akarjuk a kondenzvízzel túlságosan hígítani; lehet továbbá a két eljárást össze is kötni, amennyiben ugyanis mindenekelőtt közvetlen gőzbevezetéssel, mint leírtuk, gyorsan a főzőhőfokot létesítjük -és azután, közvetett fűtéssel, ezt folytonosan föntartjuk. Ép így, aránylag magas hőfokok és csekély gőznyomás gyors előidézésére, á fönt megadott módon, túlhevített gőzt használhatunk.