69737. lajstromszámú szabadalom • Mótorindító berendezés

27) kapcsolgat bekapcsolja, a (34) záró­kilincs pedig a kapcsolókat a zárt helyzet­iben megtartja., Minthogy a (17, 18, 19) kapcsolók zárva •voltak, az (1) mótor e kapcsolókon, to­vábbá a (25, 26, 27) kapcsolókon és a (28, 29, 30) fojtótekercseken át a transzformá­tor (12, 13, 14) tekercseivel van össze­kötve és oly feszültséggel tápláltatik, amely körülbelül a transzformátor (12) és (13) tekercsének felel meg. Egy második áramkörben az áram, amely a (40) segédmotort táplálja, a transzformátor (12) tekercséből a (110) vezetéken, a (45) kontaktussinen, a (43, 44) segédkontaktusokon, a (46) kontaktu­son, a (91) vezetéken, a (76) kontaktus­ujjon, az (57) kontaktuslapon, a (75) kon­taktusujjon, a (88) vezetéken, a (40) se­gédmotor fegyverzetén és (42) kompen­zációs tekercsén, a (87) vezetéken, a (74) kontaktusujjon, az (56) kontaktuslapon, a (73) kontaktusujjon, a (86) vezetéken, a segédmotor (41) gerjesztőtekercsén, a (85) vezetéken, a (72) kontaktusujjon, az (55) kontaktuslapon, a (71) kontaktusujjon és végül a földön át a transzformátor (12) tekercsébe folyik vissza. A segédmotor a (39) orsót oly értelem­ben forgatja, hogy a (36, 37, 38) bütykök jobbfelé vándorolnak. Ha eközben a (44) segédkontaktus a (46) kontaktusrést el­hagyja, ekkor az egyik (47) kontaktust érinti, amelyből az áram a (96), vezetéken és a (79) kontaktusujjon át az (58) kon­taktuslapba és innen az (57) kontaktus­lapba folyik úgy, hogy a segédmotor to­vább tápláltatik. Ugyanaz áll arra az esetre is, ha a (44) segédkontaktus a (48, 49) kontaktusokkal érintkezik, a segéd­motor áramköre pedig csupán akkor sza­kad meg, ha a segédkontaktus az utolsó kontaktust elhagyva, az (50) kontaktus­hoz érkezik. A (37) kikapcsoló bütyök ekkor a (17) kapcsoló előtt áll. Ha a menetet gyorsítani, és e célból a motorra ható feszültséget fokozni akar­juk, úgy a menethengert az (1) bekap­csoló helyzetéből a (2) bekapcsoló hely­zetbe forgatjuk. Míg az (1) bekapcsoló helyzetben a transzformátor (12) teker­cséből, a (110) vezetéken, a (45) kontak­tussinen a 1(43, 44) segédkontaktusokon, az (50) kontaktúson és a (99) veze­téken át a (82) ujjhoz vezető áram­kör meg volt szakítva, a " henger el­forgatása folytán a kontaktusujj az (50) kontaktusrészre érkezett, amidőn az áram az (58, 57) kontaktusrészeken, a (75) kontaktusujjon és a (88) vezetőn át ismét a (40) segédmótorba juthat. Az orsó forgatásával a (36, 37) és a (38) bütyök még inkább jobbra vándorol és közben a (37) bütyök a (20) kapcsolót zárjar ekkor a (44) segédkontaktus az (50) kontaktust elhagyja és a segédáram ismét megsza­kad. Az (1) főmótort időnként a (18, 19) kapcsolón át tápláljuk, amikor t. i. a (12) és a (13) transzformátor-tekercs feszült­ségét ismert módon a (14) tekercs fél fe­szültségével fokozzuk. Az utolsó bekap­csoló helyzetben a mótor árama ismét a (18, 19, 20) kapcsolókra oszlik meg, ami­dőn a transzformátor (13—15) tekercsé­nek feszültsége hat. Az eddigi ismertetésből kitűnik, hogy a menethengernek a (3) bekapcsoló hely­zetbe való tovább forgatásával még az utolsö (21) kapcsolót is bekapcsolhatjuk; ezt megelőzőleg a (18) kapcsolót a (37) bütyök nyitja. Ha a (20, 21) kapcsolók bekapcsolása után a menet sebességét egy fokkal csök­kenteni kívánjuk, ekkor a menethengert a (2, 1) bekapcsoló állásokon át a (11) kikapcsoló helyzetbe kell átforgatnunk. A (40) segédmotor (41) mezőtekercse ezzel átváltatik, az orsó ellenkező irányban fo­rog és a bütyköt balra tolja. A (38) bü: työk a (21) kapcsolót nyitja, a (36) bü­työk viszont a (18) kapcsolót zárja. A se­bességet úgy csökkentjük még tovább, hogy a menethengert az (I) helyzetbe for­gatjuk. Ha a vezető menetforgáttyút mindjárt zérus-helyzetbe viszi vissza, ekkor a (64)

Next

/
Thumbnails
Contents